( meditor | 2009. 01. 19., h – 09:03 )

Kedves persicsb!

Először is köszönöm a kérdéseket. Az derül ki belőle, hogy érdemben próbáltad meg átgondolni az általam felvetett témát. Megpróbálok értelmes válaszokat adni, bár tőlem a matemetikai szakzsargon kissé távol áll:

Az első kérdéscsoport a folytonosság. két aspektusból merült ez föl: A tér aspektusából a folytonosságot úgy kell érteni, hogy bármely elrendezésre igaz az, hogy két szomszédos adat mindig csak egy kombinációban tér el, azaz minden pontot "legközelebbi rokonai vesznek körül". Ez a Tejfalussy tér leglényegesebb eleme.

A másik aspektus a változók folytonossága. Technológiai szempontból csak az a megoldás létezik, hogy a paramétereket egy konkrét értékre állítod. Vagyis a szóba vehető értelemzés tartományt kvantálod (nem muszáj lineárisan), és az így kapott paraméterértékeket állítod be. Természetesen nincs garancia arra, hogy pont az optimális értéket találod el, arra viszont van lehetőség, hogy (a) a paraméter szintjeit növeld, (b) a gradiens mértékét csökkentsd úgy, hogy az optimumot megpróbálod fókuszban tartani. Ezt nagyon hatékonyan alkalmaztuk egy 9 paraméteres térben, ahol egy matematikai modellben minimumot kerestünk. A HRS nagyságrendekkel gyorsabban talált sokkal jobb adatot, mint a korábbi próbálkozások. Erre a gradienscsökkentési lehetőségre mutat rá a
http://www.meditor.hu/IHRS/hrs_realmode.pdf fájl ábrája.

A kérdések sorában jön az ok-okozati kitétel. Itt arra utaltam, hogy nem lehet egy tetszőleges vektorrendszerhez egy tetszőleges adatbázist rendelni! Más szavakkal: egy 8 dimenziós technológiai tér segítségével nem lehet megtalálni Kékestetőt Magyarország domborzati térképén! Kipróbáltam (-::

A vektorforgatást jól érted.

Nézzük a gödröt: amit az egyik vetületben nagy-nagy dolinának látunk, az egy másik vetületben apró-pici lyukacska! Ez a lényeg! Nyilván elképzelhetők olyan terek, amelyek 2 féle értéket tartalmaznak: nagyon-nagyon sok egyforma értéket és egyetlen, ezektől különbözőt. Ezt nem fogja megtalálni a HRS! Érdekes lenne megvizsgálni, hogy az inhomogenitásnak milyen mértéke szükséges ahhoz, hogy az eljárás működjön. Ha azonban azt hinnénk, hogy nincs információtartalma annak, hogy a HRS egyhelyben topog, akkor tévedünk: ez azt jelenti, hogy a vizsgált vektoroknak az adott felbontás mellett nincs technológiailag kimutatható hatása!

A gyakorlati példák igazolták feltevéseinket: Amikor találsz egy olyan 8 komponensű katalizátort, amelynek 99.8 %-os a hatékonysága, akkor nem nagyon keresed meg a 100 %-os adatot (elméleti optimum), tudva azt, hogy a mérési hiba az elméleti adattól való eltérésnél legalább 1 nagyságrenddel nagyobb.

Remélem érthetően mondtam el a dolgokat.

> Sol omnibus lucet.