A dinamikus memória lényege, hogy feszültség alatt másodpercenként több ezerszer kell egy memóriacímhez fordulni, mert egy kondenzátor tárolja egy bit állapotát (leegyszerűsítve), és az olyan kicsi, hogy nagyon hamar elveszíti a töltését.
Valószínűleg ezért kezdi úgy Edward W. Felten a Freedom to tinker oldalon, hogy a probléma gyökere a napjaink DRAM memóriák egy nem várt tulajdonságának elhallgatásán alapul.
Ha meg valaki paranoiás, akkor a jelszó bekérése, és ellenőrzése után felül kell írni a memóriaterületet ahol a jelszót tárolták. De szerintem ezt minden profi így csinálja, mert különben a RAM kivétele nélkül is könnyen el lehetne lopni a jelszót. :)
A jelszót felülírhatja (valószínűleg meg is teszik), de a titkosításhoz szükséges kulcsot (amelyet a jelszó segítségével fejt vissza egy titkosított tárolóból vagy kér le akár a TPM modultól) a memóriában kell tárolnia ahoz, hogy műveleteket tudjon vele végezni (pl. ahoz, hogy a vinyó tartalmát transzparensen, a felhasználó számára láthatatlan módon tudja ki-be kódolni). Ez a titkosító kulcs pedig már épp elég egy támadónak, nincs szüksége feltétlenül a jelszóra...