Látom a "rövid késleltetéssel" nem tünt fel.
Szóval az OS odaadhatná egyszerre az egész területet, mert van annyi, de nem teszi, mert sokáig tart, és a programnak pillanatnyilag biztosan nincs az egészre szüksége.
Inkább ad egy keveset gyorsan, minthogy odaadja az összeset, lassan. Ha meg a programnak igazából nem is kell az összes, mert túlsaccolta az igényeit, akkor ezzel meglehet némi felesleges melót takarítani.
Pld van egy olyan trükk, hogy ha a programnak ismeretlen méretű memória kell, akkor először lefoglal mondjuk 1 megát. Elkezd melózni, aztán ha kifogy az 1 mega, akkor megduplázza a területet 2 megára. Ha az is kevés, akkor 4 megára, stb. Átlagosan a lefoglalt memória fele nem lesz felhasználva. Akkor miért kéne ténylegesen odaadni, ha hatékonyabb csak odaígérni?