Az én szemléletemben a programkód hordozhatósága és hatékonysága a két legfontosabb szempont.
A C megadja mindkettőt, viszont semmilyen más nyelv nem.
Én nem tudom, hogy mi az hogy referencia, C++-t nem tanultam soha, szintén a proginfósok mondták, hogy kész szenvedés volt, mikor láncolt listát kellett megcsinálni pointer nélkül (java).
Elég sok kódot írtam már, mint írtam, csak a legelején okozott gondokat, később már ha valami nem működik, egyből ki lehet szúrni az ilyeneket.
De mint mondtam, elég hülyeség azzal érvelni, hogy nehezen átlátható a szintaktika.
Akkor írd át a cpp-t, vagy írj még egy preprocesszort és jelezd máshogyan őket.
Nyugodtan használhatod pl. a Pascal-os := jelölést, és bele kell írni, hogy az önmagában álló egyenlőségjel ==-nek számít.
A bitenkénti műveleteket meg meghagyhatod, és a logikaiaknak megcsinálhatod az AND, OR, XOR foglalat szavakat.
Ami még hibaforrás szokott lenni, az a for ciklus (nem jó változót növelünk), ezt is át lehet írni akár Pascal-osra, vagy olyanra, amilyen tetszik.
És szintén be lehet iktatni, hogy ha /-t lát, akkor typecast-olja az egyik operandust double-é vagy long double-é.
De a programozó bénasága alatt én azt értettem, hogy elhagyják a memóriafelszabadítást, fájl lezárást, meg ilyenek.
Erre írtam, hogy akkor mi értelme a struktúrált programozásnak. Nyugodtan goto-zhatnánk akkor, meg lépkedhetnénk ki be a ciklusokból.
Nem véletlenül találták ki, hogy ez ne így legyen.