A "nagyon keresztény" az, aki a vallását nem tiszteletreméltó magánügyként kezeli, hanem valamiféle bizonyítéknak gomdolja arra, hogy ő derék ember. Az ilyenek szoktak pl. a Parlamentben arról beszélni, hogy mit olvastak valamilyen szent könyvben. (Mondjuk itt az is hibás, aki ilyenkor nem szól rájuk, hogy bocs, de ez itt egy világi állam lenne.)