Egy lehetséges válasz, mert Zsuzsinak nem ez a közege, ő marad a sárga háromszögek, röhögő sárga fejek és piros szívecskék világában:
Kedves Zsuzsi!
Az történt, amit írtál. Én is tőled tudom. Az ügyfél nem a bank oldalát látogatta meg, hanem a csalókét, amelyen kiadta a szenzitív adatait, amelyeket a csalók felhasználtak. Láttam én már olyat, hogy valakinek mondtam egy URL-t, ő meg kerestette a Google-lel. Miért? Én már a találatot adtam meg, azon nincs mit keresni. Banki URL-t sem keresünk. Mert az már megvan. Az már a találat.
Sokszor, sokan elmondták, ne add ki idegeneknek a személyes adataidat. Ez a csalás semmiben sem különbözik az unokázós csalástól. Van valami kerettörténet, jön a futár, a megtévesztett ügyfél pedig önként átadja a pénzét a futárnak. A csalás bűncselekmény, de mondjuk én biztosan nem adnám oda borítékban a pénzem egy idegennek, mindezt papírok, szerződés, személyi adatok ellenőrzése és rögzítése, valamint aláírás nélkül.
Talán szokatlan, de meg kell szokni, el kell olvasni az URL elejét, a domain nevet. Ugye, amikor vásárolsz, akkor is elhiszed az eladónak, hogy mekkora a termék tömege, nem nézed meg, milyen egységárat ír a mérlegbe, s mit olvas le? Én ezeket ellenőrizni szoktam, s meglepően gyakran nem egyeznek a számok.
Ezzel a mentalitásal, amellyel itt előhozakodsz, nem vagyok biztos abban, hogy a gyerekek biztonságban vannak a kezeid között. Hogy értsd, a gyermekek jelentős része nem kopoltyúval lélegzik, s nem tudom, hogy erre az anatómiai felismerésre eljutottál-e egyáltalán.