Erre mit mondjak... Régen én is próbálkoztam tartalomgyártással. A helyesírásom pocsék volt, de szerencsére a barátnőm penge volt benne, így mindig átnézte a szövegeket publikálás előtt (manapság már az AI). Szerintem voltak minőségi anyagaim – napokat ültem rajtuk. Forrásmegjelölés, utánaolvasás, szerkesztés, minden.
Két év alatt a Google-reklámokból összejött 72 euró. Kiküldtek róla egy csekket, amit kb. a huszadik bank volt hajlandó beváltani – ez valamikor 2010 körül volt.
Pontosan látom, mennyi munka van ebben az egészben, és őszintén sajnálom, hogy a világ ezt sosem értékelte igazán.
Most pedig itt az AI, ami pillanatok alatt ír olyan cikkeket és teszteket, amiken korábban heteket kellett dolgozni.
Nekem igazából azzal van bajom, hogy nem tudok elképzelni egy olyan társadalmat, ahol az emberek nagy része dologtalanná válik, mert egyszerűen már nem lesz hozzáadott értéke annak, amit csinálnak – vagy amit valaha csináltak.
A tudás gyakorlatilag mindenki számára azonnal elérhető lett. Ez egyfelől elképesztően jó, másfelől viszont… már nem hívod fel a nyugger haverodat, hogy segítsen valamiben, mert egyszerűbb az AI-tól megkérdezni. Ő meg otthon ül, és szépen lassan azt érzi majd, hogy haszontalanná vált.
Most húzd rá ezt az érzést több milliárd emberre. Elég félelmetes jövő. De ez van. A hatékonyság mindent visz.
És pontosan ez a baj az AI-tartalommal. Fogom, kimásolom, bedobom egy másik AI-ba, megkérem, hogy írjon rá választ – és kész. Nincs benne érték.
Csak két gép beszélget, és mi nézzük, mintha számítana. Nem számít semmit. Nem a te gondolataid és nem az én válaszaim. Mi max azt mondjuk igaza van!