A fegyver business olyasmi, amivel általában a világon mindenhol az érintettek "jól járnak". Kivéve azokat persze, akiknek a fegyver a kezében van.
A "jól járás" pejoratív használata régi kommunista hagyomány (ld. meggymagos esete az átkosban). Eltekintve attól, hogy a jól járást nehéz objektív mércével pontosan meghatározni, annyi a dolog emocionális megközelítéséhez bizonyára hozzátartozik, hogy ilyesmivel a társadalmunkban ma is sikeresen lehet agitálni. Sőt, a kommunista alapvetésnek megfelelően harcos szellemi proletárságunk sikerrel fejleszti ki a "minden gazdag lopta", esetleg "lopcsizta" vagxy "lopikálta", sőt, a "minden gazdag NER-es" mélységű tartalmakat odáig, hogy "nem baj, mi majd elvesszük tőlük" ill. "mi majd börtönbe csukjuk őket". Nem véletlenül született meg most az a szösszenet Pokol tanár úrtól. Ha ezzel 2026-ban Magyarországon választást lehet nyerni, akkor a történelem rendje szerint nemsokára ezután jönni fog a fehérterror is. Szerencsére szellemi proletárságunk a Rócsildokat nem vonja az agitáció körébe, talán mert annak a bűze már a saját szaglásukat is zavarná, de ezt a "jól járás" szöveget még úgy tűnik bírják, sőt élvezik. A fene a gusztusotokat, dehát ugye ahány szaglószerv, annyi féle érzékenység.
Ide tartozik, hogy valahol azt olvastam, hogy a nyilvánvalóan szappanizű pho-t tudományosan igazolhatóan a népesség x százaléka valóban szappanizűnek érzi. Megnyugodtam.