Így van, ezt a 4-es pontot írom, hogy a csempéző ablakkezelők felosztják a képernyőt a programok között, mindegyik egymás mellett van, nincs átfedés az ablakok között, ergo a böngésző se teljes képernyő, de minden ablak egyben felül is van, eleve így nyílnak, nem kell neked kézzel méretezgetni őket. Nekem azért nem kell ez az always on top feature személyesen. Igazából a Windows is tud már ilyen csempézést, csak kicsit nehézkesebben.
Az igazság az, hogy ezt a csempézést is nagyon ritkán használom. Nekem az a workflow-m, hogy míg a gépet használom, az idő 95%-ában az 1-es számú virtuális asztalon vagyok, és ott minden alkalmazás, ami ott indul, teljes méretű ablakkal indul (nem fullscreen, de monocle mód), csak az látszik, meg a tálca, és váltogatok az ablakok között. Ha ritkán ilyen adódik, amit írsz, hogy egyszerre több mindennek kell látszódni, akkor egy másik virtuális asztalon nyitom meg (vagy küldöm át, ha már futnak) a szükséges alkalmazásokat (a példádnál a böngészőt meg ezt a TOTP izét), ahol viszont csempéződnek automatikusan. Van, amikor ilyet használok, pl. kottaszerkesztés, kottából tabulatúraszerkesztés, ott egyszerre kell látni a kottát és a tabulatúrát is, vagy mikor programozok, akkor a programkódot a text editorban, meg az alkalmazás kimenetét a terminálban, vagy pl. mikor XeTeX-ben szerkesztek, akkor is a text editorban a .tex kód látszódik, meg egy másik ablakban a pdf nézőben a lefordított .pdf fájl, ami valós időben frissül, ahogy megnyomom a gyorsbillentyűt a dokumentum átfordításához, azonnal látom a végeredményt a pdf nézőben.