Ma a "Crisis..."-t tettem be előszörre, (régen volt CD-lejátszóban ez is.) -- Hát.., most azt mondom, ez a legjobb lemezük!
:)
És igazad van, nagyon jó lemez a "Reggeli..." is. (A párommal megismerkedésünkkori lemez! - Közös "fétis-zenénk"!) - Hihetetlenül kreatív hangszereléseket hoztak össze Hodgson elképzelései szerint. De én szeretem a szakszi-fújásokat is, az pedig John Helliwell érdeme. És nem jó, ha Hodgson túlzottan érvényesül, elnyomva a helyenkénti progresszívebb hangzásvilágot.
Érződik ez a szólólemezein, azok számomra nagyon poposak. (De kétségtelenül zseniális dalok vannak azokon is.)
- És igaz, a "Reggeli..." utáni albumokon nagyon hiányzik Hodgson "dalt teremtő" ereje. - (Csak annyira, mint a GENESIS-nél Peter Gabriel, - 1975 után. :) - Bár a Genesis Phil Collins-sal azért jobban tudta pótolni a hiányát, mint a Tramp Hodgson-ét, mert azért a "Wind and Wurhering" abszolút kedvenc lemezem tőlük!