Az Egyesült Államokban a mobilhívások kezdeti modellje különbözött a vezetékes hívásokétól, és számos szempontban eltért attól, amit Európában vagy más régiókban megszokottá vált. Az USA-ban a helyi vezetékes hívások általában ingyenesek voltak, vagy minimális díjat számítottak fel. A körzetszámok eredetileg földrajzi helyekhez voltak kötve, és ugyanazon körzeten belüli hívások nem jártak többletköltséggel.
Mobiltelefon-hívások költségei az amerikai mobilhálózatokon más logika szerint működtek. A mobiltelefon előfizetőknek nem csak a hívásindításért kellett fizetniük, hanem sokáig a bejövő hívások fogadásáért is. Ez azért alakult így, mert a mobilhívások díját nem különítették el a vezetékes hívásoktól, és mivel a mobilhálózat üzemeltetése költségesebb volt, a szolgáltatók részben a hívásfogadó félre áthárították a költségeket.
Az USA-ban nincs különbség a vezetékes és a mobiltelefon-körzetszámok között. Ez azt jelenti, hogy nem lehet megkülönböztetni egy mobiltelefonszámot egy vezetékes szám alapján. Az eredeti elképzelés szerint a mobiltelefon egy vezeték nélküli kiterjesztése volt a hagyományos telefonálási szolgáltatásnak, így nem alakítottak ki külön mobiltelefon-körzeteket, mint ahogyan például Magyarországon vagy Európa más országaiban. Idővel, különösen az SMS és az adatforgalmi szolgáltatások népszerűségével, az amerikai szolgáltatók áttértek a különböző mobilcsomagokra, ahol a hívásfogadás díját részben vagy teljesen eltörölték, és az előfizetők átalánydíjas vagy korlátlan percdíjcsomagokat választhattak.
Ez a történelmi háttér röviden összefoglalva. A földrajzi körzet-alapú rendszer sajátosságai miatt alakultak így, és mára már sokkal kevesebb különbség van a vezetékes és mobilhívások között az Egyesült Államokban, különösen az átalány- és korlátlan csomagok elterjedése óta.