Hadd foglaljam össze a lényeget. Volt egy poszt II. VH társadalom, akinek a tudomány volt a minden. Az atombomba volt az a trigger, ami berobbantotta a köztudatba, hogy a tudományt igenis komolyan kell venni.
Jött is egy aranykor, rengeteg újdonsággal, eredménnyel, csak néhány példa:
- elektronika, integrált áramkör, számítógép,
- szuperszonikus, sugárhajtású repülőgépek,
- holdraszállás,
- a DNS felfedezése,
- orvosi képalkotó módszerek fejlődése, különösen az NMR,
- műanyagok,
- az internet
Ugye nem kell ecsetelnem, hogy ezek mennyire befolyásolták az életünket, ha nem is mind közvetlenül, de amit elindítottak.
Csak aztán belenőtt ebbe egy generáció. Egyrészt nekik ezek már nem csodák, másrészt már abba születtek, hogy mindenen ott a CE, a játszótér már nem betonnal van burkolva, hanem autógumival, és hogy jogodban áll hülyének lenni. Digitális bennszülöttekről beszélünk, de lefogadom hogy a mai fiatal telefonnyomkodók kevesebb mint 0.1%-a tudja, hogy mik a mágneses adattárolás alapelvei vagy mi a memóriabusz. Egy alap sharpen algoritmust, TCP/IP-t nem ismernek, csak lövik a képet, aztán töltik fel. Nem értik mi van mögötte, nem is érdekli őket.
Azért aki a '90-es, főleg aki a '80-as években szocializálódott a számítógépekre, az még nagyrészt maga szerelte, állította be. Nézzétek meg a HUP-ot is hogy milyen volt még akár csak 2005 körül, amikor én is regisztráltam.
De ugye le lett eresztve a korlát... most minden hülye harsoghat mindent, és a mainstream médiánál se túl magas a kerítés. Minden információ mehet minden felé, és mindenki megengedheti magának hogy hülye legyen. Ez a baj.
Szóval van egy tudománytól elfordulás, amit az oktatási "reformok" is erősítenek. De igazából nem csak a tudománytól, mert jó, akkor legyen a mai fiatalság humán téren műveltebb. De még ez sem igaz, csak süllyedés van.
Ne feledjük, lett közben egy multimilliárdos szórakoztatóipar is, ami gondoskodik a szabadidő lekötéséről. Esetleg aki korábban szabadidejében olvasott, érdeklődött, az most talál magának valami totál passzív tevékenységet. Nem akarok általánosítani, szerencsére minden területnek megvannak a geekjei, csak talán nem annyian, mint lehetnénk.
Végeredményben az a kérdés, hogy az embert minek tekintjük: egy bábunak egy stratégiai játékban, ahol a főjátékos parancsára születik, tanul, dolgozik, megkapja esetleg az önmegvalósítás illúzióját, de mindenképp lekötik a szabadidejét, gyereket csinál, megöregszik, meghal, ezzel betöltötte a küldetését a nagy társadalom számára. Én azt látom ma ez megy.
Vagy az ember önmagában értékes, és a tapasztalat, tudás, a kiművelt fő, de a kiművelt test is érték, követendő minta. Minden, amiben munka van, és az élet célja valahol mindig a nagyság elérése (de persze lehetőleg szerényen, nem öncélúan). Nem a süppedés, nem az egyszerű válaszok, hanem a kihívások elé állás, a lehetetlen célok legyőzése.
Én kizárólag az utóbbira tudok igent mondani, és ezért gondolom hogy önmagában is cél a tudomány megértése, akkor is ha valaki amúgy nem műveli. Lehet hogy most már nem szállít olyan látványos áttöréseket, mint a XX. században, persze, az alacsonyan lógó gyömölcsöket már itt is learatták. Több erőfeszítés kell az új eredményekhez. Akkor adjuk fel, és ne öljünk bele több energiát? Többieknek meg elég azt tudni, hogy hogy kell a TV-t/telefont bekapcsolni, meg face-en posztolni? Hát ne már.
Még egy utolsó gondolat, talán az elejéhez inkább:
Azért gondoljatok bele, hogy tfh. valaki megszületik 1900 körül. Jó eséllyel a falujában még áram sincs, Ferenc József a király, családjának talán van egy ökre, esetleg lova. Aztán megél egy I. VH-t, egy Trianont, aztán egy II. VH-t, az atombombát, hogy bejönnek a ruszkik, hogy az amcsik leszállnak a Holdon, hogy az autó tömegcikk lesz, hogy hazamennek a ruszkik, hogy megveszi a gyereke az első számítógépét mondjuk 1996-ban, hogy modemmel tárcsáz be a netre, és esetleg még kommentel a HUP-ra, mielőtt 2001-ben végleg lehunyja a szemét. Ez bele tudhatott férni egy emberéletbe. Nekem ez eszméletlen soknak tűnik, és MINDEZT a tudománynak lehet köszönni.