Korai középkorban PvP volt, azaz paraszt vs. paraszt, akiknek a többsége gyengén felszerelt, alulképzett seregek voltak, cserében igen sokat számított a fizikai erőnlét. Pl. A vikingek ezért tudtak rendet vágni a britek között, mert egy jól felszerelt, gyerekkortól katonaságra nevelt, előre szelektált katona állt parasztokkal szemben. Ugyanez vonatkozott a magyar kalandozásokra is.
A késői középkorban ez annyit változott, hogy a súly a sorozott, fizetett katonaság felé tolódott, ami ugyan változást hozott a felszerelésben, képzettségben de továbbra is a fizikai erőnlét volt ami számított. Megjelent a civil mint fogalom, vele párhuzamosan a fegyvertelenek tömeges leölése. Mongolok, törökök esetében ugyanaz volt a kotta, ha belekeveredtél egy fegyveres harcba, akkor vagy meghaltál, vagy harcoltál, vagy elfutottál. Az utóbbi kettőnél megint csak az erőnlét ami számított.
A törés a tűzfegyverek megjelenésével jött, mert immáron a fizikai képességek nem rúgta labdába. 100 méterről a gyenge és az erős ugyanúgy kilőhető.
A sorkatonaság tovább rontotta a helyzetet, mert a teljes népességből a legfiatalabbakat és a fizikailag legfittebbeket válogatta ki. Ez genetikai szempontból iszonyatosan kontraszelektív.