Túra főzőedények régen szinte kizárólag alumíniumból készültek. Ha vizet forralsz bennük, nincs is velük gond. De ha savas dolgokat főzöl (paradicsomos szószt, hagymásbabot pl.), az kiold némi alumíniumot. Közben lettek olyan kutatási eredmények, hogy az így elfogyasztott alumínium nem tesz valami jót. Elkezdtek eloxáltak lenni az edények, mondván, az oxid nagyon stabil, megakadályozza a kioldódást. A nagyon tudatos vásárlóknak pedig elkezdtek rozsdamentes acél edényeket gyártani.
Ezekben sem túl egészséges a króm meg a nikkel. Nem tudom, ezek mennyire oldódnak ki. Nulladik közelítésre azt gondolom, hogy talán egy ötvözetből nehezebben jönnek ki összetevők, mint valamiből, ami anyagában oldódik az adott közegben (alumínium).
Pár éve lecseréltem az edényeinket, bögréinket, vízforraló kannát rozsdamentes acélra, az alumíniumokat meg nyugdíjaztam.
Vizet és innivalót PET palackban viszünk magunkkal: sokféle méretben kapható, olcsó, ha véletlenül valamelyikbe belerohad valami, csak kibaszom. Valamint falvakba érve kisboltban vásárolt innivaló csak megy a hátizsákba, nem kell öntögetni semmit sehova.
Nem nagyon találok jó alternatívát. Üveget nem vihetek magammal. Kockázatos, hogy eltörik, és víz vagy innivaló nélkül maradunk, ami nem mindig vicces. Az acélpalackban zavar, hogy nem látom, mennyi folyadék van.