Persze, C-ben van egy rakás öröklött dolog, ami kompatibilitás miatt megmaradt. Hovatovább nem írok int típust, mert nem tudom, mekkora, mikor fog túlcsordulni, vagy mondjuk lekérdezem, hogy ezen a konkrét processzoron mekkora, majd egy másikon meg nem. Jó lesz nekem az int8_t, int16_t, int32_t, esetleg int64_t, 8 bites architektúrán akár int24_t is lehet. Ezzel csak azt akarom mondani, ha valami bizonytalanságot érez az ember, az mindig megkerülhető, megkonstruálható úgy a kifejezés vagy adatstruktúra, hogy az működőképes, világos legyen. Nyilván veszélyes az, ha valaki byte-os tömbre 16 vagy 32 bites pointer kasztolással hivatkozik, s elfelejtette align-olni a tömböt, mert a fordító simán lefordatja páratlan címre vagy nem néggyel osztható címre a hivatkozást, a CPU-ban pedig egy vaskos exception keletkezik futásidőben. Ránézésre, ha nem gondolunk utána a hardware szempontjai szerint, akkor minden jó.
Személyeskedés nélkül némileg elegánsabb lett volna a hozzászólásod. Nem értem, mi szükség van erre, de ha ettől érzed jobban magad, nem fosztalak meg az élménytől.