Nem értek egyet ezzel.
Amennyire én emlékszem, mi a gimnáziumban teljesen fegyelmezhetetlenek voltunk. Egy olyan csikócsapat, amelyik kifejezetten agresszíven reagált minden pedamókusi kísérlet ellen, amely a megrendszabályozásunkra irányult. (Másik kérdés, hogy később aztán nagyon nagyra tartottuk azt a kevés pedagógust, amelyik képes volt normákat elfogadtatni velünk).
A katonai alapvetés egyharmada fizikai és technikai tudás elsajátítása, kétharmada a fegyelem megtanulásához kapcsolódik. Ehhez az egyént meg kell törni és újra össze kell rakni. Nem mellesleg egyébként szerintem ugyanez a folyamat (az egyén megtörése és újraépítése) az élet természetes módja katonaság nélkül is, legföljebb nem koncentráltan, gyorsan, néhány hónap alatt, hanem az "érés" részeként elnyúlóan, akár évtizedek alatt, sokkal fájdalmasabban történik az egész. Akinek ez nem sikerül, az emberként elveszik, ugyanis fegyelem nélkül nincs siker az élet egyetlen területén sem. Gimnáziumban szerintem a katonai fegyelmet lehetetlen "megtanítani", ahhoz bizony hierarchia, bennlakás, napirend stb. kell, ha ez nincs, akkor nincsen kiképzés sem.