"Én nem írtam olyat, hogy a gyereket, mint fogalmat szigorúan számok alapján határolom be, sem olyat, hogy 18 éves szülinapja előtt egy nappal még gyerek lenne valaki, utána pedig már felnőtt."
Viszont faszán egy kalap alá vetted a kisiskolást, a felsőst és a középiskolást, amikor azt hajtogattad, hogy 18 éven alulinak nem kell az okostelefon. Szerintem meg a kisiskolásnak nem kell, de a középiskolásnak már kell. Az ált. isi felső tagozat billegős, ott nagy a szórás, de sokuknak már ott is jól jöhet.
Figyu, kell írnom, hogy amit a jogsi, meg az én elképzelt nyálverésem köré írtál az egy nagyon szép szalmabáb, vagy ezt már akkor tudtad, amikor leírtad? Értem, hogy ezzel be tudtad rángatni a nagykorúságot, de az szintén szalmabáb, hiszen eddig ez nem volt téma, és most sem téma a nagykorúság.
Amúgy az megvan, hogy az okostelefon az valójában egy számítógép? És hogy ez a korosztály már ezen "számítógépezik"? Számukra ez a desktop PC, nem a Windows. Amikor azt mondod, hogy a kisgimnazistának nem kell okostelefon, az olyan, mint amikor pár évvel ezelőtt azt mondták, hogy a kisgimnazistának nem kell számítógép, mert csak elrontja az agyát, menjen inkább a térre focizni. Te ugyanezt a mantrát nyomod, csak valahogy nem veszed észre. :-)
Jó, hogy leírod az érveid, nagy mázli, hogy az nem esik a személyes kétely kategóriába, amikor kijelented, hogy szerinted a középiskolások nincsenek azon a szellemi színvonalon, hogy... Ó, jajj. Lehet, hogy ez mégiscsak személyes kétely?
Á, ne firtassuk, elvégre már eljutottunk oda, hogy az én nevelésem csődjét emlegeted, márpedig én az ilyennek mindig örülök, hiszen a személyeskedés tűpontosan jelzi azt a pontot, amikor valakinek elfogytak az érvei. Köszönöm. :-)
Az tök jó egyébként, hogy van egy kialakult koncepciód, nekem sajnos nincs ilyen. Én mindig újraértékelem a környezetem, és emiatt időről időre megváltozik a hozzáállásom a dolgokhoz. Veled sem az a gond, hogy van egy kialakult koncepciód, hanem az update hiánya, mert a te koncepciód láthatóan évtizedes információk alapján alakult ki, és csontosodott be. Kicsit le vagy maradva, mint a poroszos oktatás, az is tiszteletreméltó meg minden, csak éppen már nem annyira jó. A világ megváltozott, ha tetszik ha nem, a gyermekeinknek egy tök más világban kell felnőniük, mint nekünk. Nem csak élni. Felnőni. Ergo nekünk úgy kéne irányt mutatni nekik, hogy konkrétan még mi sem tudjuk, mi a jó irány. Honnan tudhatnánk? Egyikőnk sem volt még tizenéves a napjainkban.