Elso munkahelyem, Rendortiszti Foiskola, fent a hegyen. Egy szakadt kerites valasztotta el a szazholdas pagonytol, aka budai hegysegtol.
Estebe nyuloan molyolok valamin, cseng a telefon, a kapuorseg hiv.
- Szeva, figyelj, legyszi ne gyere ki az epuletbol, ha vegeztel szolj nekunk es erted megyunk - mondjak.
- Hogy mi van?
- Vaddisznok vannak az epuletek kozott, malacos anyakocak, ha kimesz neked rontanak.
- Es ti nem feltek toluk?
- Dehogynem, de majd a levegobe lovunk, hatha megijednek. Amugy meg ugy fogunk menni, hogy mindig legyen valami ahova fel lehet maszni, fa, ablakracs, ilyenek. Ja, meg van gazsprenk is,.
- Oke....
Vegul atrocitas nelkul megusztam a napot, rofoges meg topogas volt amit hallottam, de elkerultuk a malacokat, egy nagy atfutott elottunk az uton, de nem jott nekunk.
A WoWban viccesek a vadmalacok, egy csapas, es sivitas es eldolnek, IRL egy kicsit beszarosabbak. Pedig csak malac, nem kardfogu tigris. Igy belegondolva, eleg szar lehetett osembernek lenni...