Ne légy szemforgató farizeus! Nem abból a szempontból érdekes ez, hogy hatalmon van valaki, vagy sem, mert egy magyar liberális élete teljesen skizofrén, ugyanis ő ellenségként éli meg a konzervatív kormányt, amelynek ellensége a nyugati liberalizmus. Azaz itt már az is kérdés, mekkora hatalomról van szó, illetve melyikről.
Egyfelől ez egy világnézeti és kultúrharc, amely egyre élesebb. Valamiért a liberálisoknak becsípődésükké vált, hogy az általuk kreált világkép az ideális, amelyet minden társadalomra rá kell erőltetni, s ezt egyre erőszakosabban teszik. Erre van a társadalom egy részének immunitása, akik azt mondják, kellenek kontrollok, meg kell mutatni, hogyan próbálják globalista erők felszámolni a nemzeteket és nemzeti kormányokat.
Nem feltétlen vett igénybe Le Pentől segítséget Orbán, gondolkodhat abban is, hogy a segítő gesztus valóban segítheti a francia jobboldal felemelkedését, ami több szövetségest jelent, az pedig politikai racionalitás.
Visszatérve a szuverenitásra, a nemzet és kormányának önállóságát értem most alatta, azt a képességet, hogy önálló külpolitikát, gazdaság- és belpolitikát folytathasson egy adott, jelen esetben a nyugati mainstream-hez képest jelentős mértékben eltérő világlátás, ideológiai meggyőződés mentén. Tehát, ha a kormányzat és a szavazók nem kis része a bevándorlást nemzetbiztonsági és egzisztenciális kockázatként értékeli, akkor bátran, következmények nélkül dönthessen a határok bevándorlók előtti lezárásáról. Vagy ugyanez a nemek vonatkozásában. Két nem van, a hím és a nőstény. Igen, létezik ezektől eltérés, de ezek betegségek, a normálistól való eltérések, amelyeket nem támogatni, csak tűrni kell. Ha vakon születik valaki, akkor sem az a megoldás, hogy vakítsuk meg az egészségeseket.