Az ékezetek a magyar nyelvben többnyire a magánhangzók hosszúságát jelölik, ami a magánhangzó ismeretében redundáns információ, azaz emberi olvasó által fejben triviálisan kipótolható, dekódolható. Ugyanez elmondható a magánhangzó kiejtésének változásáról is (pl. a-á, e-é). Ott is, ha ismerjük a szót, és ki tudjuk mondani, akkor triviálisan felismerjük ékezet nélkül is.
Ha megérted az "á" helyett hosszú "aa"-t, az "e" helyett "ö"-t mondó falusi bácsit és nem küldöd el a büdös vidéki paraszt anyjába egy mondat meghallgatása után, akkor triviálisan megérted az ékezet nélkül leírt szöveget is.
Vannak persze olyan szövegkörnyezetek, ahol valóban tud nehézséget okozni az ékezetek hiánya, de 99% tipikusan nem ilyen.
mindenen is lehet magyarul írni
Csak nem biztos, hogy könnyebb. Okostelefonon például a mai napig nehezebb ékezettel írni, mint ékezet nélkül. SMS-ben, ha ékezetes betűk szerepelnek, 16-bites unicode-ban lesz elküldve, vagyis max. 64 karakter mehet bele, 160 helyett. Oké, alig küld már valaki SMS-t, de vannak olyan alkalmazások, ahol egyszerűen nem éri meg ékezeteket használni. A HUP-ot is lehet, hogy valaki TTY-ről használja lynx-szel, elinks-szel (Raynes kollégának vannak ilyen fétisei), a parancssorban meg QWERTY-t használ és nincs kedve állandóan váltogatni.
Ami már zavaróbb, ha valaki elitkedésből használ ékezet nélküli nyelvezetet. Ez a 90-es évek vége, 2000-es évek eleje felé volt divat IRC-n és különféle netes fórumokon, sokan presztízsből írtak ékezet nélkül, hogy attól "hackerebbnek", menőbb csávónak tűnjenek.