Helyzetjelentés 10 hónap után: nem adtam fel, fejlődtem vele. Végül úgy néz ki, hogy 9-es húroknál maradok, bár most még egy 10-es D'Addario NYXL van fent, ez nagyon jó metálhoz, de eddig legjobban egy 9,5-ös Ernie Ball krómozott húrszett vált be. Egyébként metálhoz jó lenne a 10-es is, de végül azért maradok 9-esnél, mert azzal könnyebbek a hajlítások, meg 99%-ban a gitárt klasszikus gitárnak használom unplugged, és a lazább, rugalmasabb húrok jobban utánozzák a klasszikus gitárokon lévő nejlonpótló anyagból lévő húrokat puhaságát. A következő húrszett is már meg van véve, az egy 9-es Rotosound Pink, ezt még nem próbáltam, de sokan ajánlották videókon, ha az sem nyűgöz le, akkor a 9-es Ernie Ball krómozottnál maradok, tényleg jó húrok, nem véletlenül esküdik rá Steve Vai is, ráadásul nem is olyan drága, mint az NYXL, meg az Elixir.
Persze a 9-esnek a hátránya is megvan, a vékony húrok túl vékonyak, meg úgy általában a vékonyabb húrban kisebb a feszítőerő, emiatt rosszabbul tartja a hangolását, meg ha alternatív hangolásba (Eb standard, drop d, drop dg) teszi az ember, akkor olyan lazán lötyögnek, mint a kinyúlt gatyagumi. Plusz a feszesebb húr kevésbé is fárad el, több hónapig hangzik frissebbnek. Tehát nincs egyértelmű győztes, előnyök-hátrányok kiegyensúlyozzák egymást, mindenkinek attól függ a preferenciája, hogy milyen zenét játszik, milyen hangolást használ, mi a fontos neki.
Pengetőnél maradtam a 3mm vastag Dunlop Big Stubby-nál. A Dunlop John Petrucci Flow 2mm sem volt rossz, de ez még jobb. A lila 1,14mm-es Dunlop Tortex meg az 1mm-es Fender Heavy 364 túl vékonynak bizonyult.
A tremolót sem adtam fel. A srég állásból áttettem a rugókat egyenesbe, meg állítottam a feszességen, így vízszintes a termolólap a gitártesstel végre, hogy rendesen be van állítva, meg szorosabbra lezárom a húrokat a bakon, így már nem kúródik el a hangolás. Megy ez, csak meg kellett tanulni beállítani. Persze még így is pain in the ass, de már nem tűnik olyan reménytelennek, mint először.
A gitártudás is fejlődött, jó 9 hónapig inkább a régen tanult klasszikus gitárdarabokat toltam rajta, metált csak elvétve. Mostanában csak metál megy, főleg könnyebb Megadeth nóták. Javulok, jövök fel mindkét műfajban, mint a talajvíz, bár még mindig nem megy úgy, ahogy szeretném. Bár a klasszikus gitározással megakadtam mostanában, mert kb. egy hónapja sorban tördösik meg a körmöm, emiatt kellett pengetőre, metálra váltani.
Közben a Behringer interface-t alig használtam, A VOX Metal elemes fülhallgatóerősítőt használom helyette, sokkal jobb a hangja preset-ekkel, nem kell szoftverrel szórakozni, meg 50 eszközt 100 kábellel PC-re dugdosni, ha gitározni akarok. A lustaság, kényelem nagy úr.
Egyedül, ami nem vált be, az az Ernie Ball olcsó, iskolatáska igénytelenségű gitárpántja, túl vékony, váj bele a hátamba, nyakamba, abból kell venni egy drágábbat, normálisabbat, szélesebbet, valami igazi bőrt, ami kényelmesebb.
A másik, hogy aki rockot, metált játszik, az nagyon legyen tudatában, hogy a közkézen keringő tabulatúrák, Guitar Pro fájlok, videó tutorial-ok nagyon pontatlanok, még az együttes hivatalos áldásával kiadott Tab Book, Songbook kiadványok is, helyenként gyalázatosan pontatlan, teljesen hülyeséget írnak, nem is az van a felvételen, ráadásul sok minden, amit jól is írnak, rossz fekvésben, meg rossz húrokra van jelölve, ahol nem ergonomikus váltani, kinyújtózni, vagy pl. ha a hangok rendben is vannak, egyesek hiányoznak, nem jelölnek ritmikailag fontos szünettartásokat, meg palm mute-okat, stb.. Tehát akit ezek frusztrálnak, az legyen tudatában, hogy nem ő béna, hanem a kották 52@rok. Ilyenkor több forrásból is ellenőrizni kell, nekem a songsterr vált be legjobban, de nézni kell az együttes videóit, koncertfelvételeit, meg többféle tutorialt, mire kiderült belőle az igazság, hogy egy adott részt hogyan is játszanak. Nem szabad csak egy forrásnak hinni, mert azt hirdeti magáról, hogy pontos meg hivatalos. Főleg akkor kell gyanakodni, ha valami eljátszva még csak nem is hasonlít a felvételre, vagy túl nehéznek tűnik, ott általában bibi van a háttérben, nem csak user error. Emiatt én mindig csinálok saját tabulaturát, ami ellenőrzötten jó.
A komolyzenei kották már sokkal jobbak, amit a klasszikus gitárosok használnak, de még azokban is van néha kóklerség, ha valami nem gitáron született darabot (pl. Bach BWV 1007, eredetileg csellóra írva, vagy Albéniz Op. 47 eredetileg zongorára) írnak át gitárra, vagy valami elveszett kottájú darabot (pl. néhány Barrios darab) kottáznak le felvétel után, ugye itt mindenkinek más az ízlése, preferenciája, mit hogyan ad át, emiatt jelentős különbségek vannak közöttük, és ha a rossz hangfelvétellel veti össze valaki, akkor komoly frusztrációt okozhatnak.