Ez annak is tipikus esete, amikor a főnök azt gondolja, hogy a fizetésért cserébe teljes egészében birtokolja az alkalmazottat.
Az oké, hogy az extra munkát valami módon kifizeti, de általában nincs olyan opció, hogy nem kéred az extra munkát meg az extra pénzt. Csak az van, hogy ott a kötelező extra munka és vagy adnak érte pénzt, vagy örül,hogy van állásod, olyan jól fizetek, hogy ez belefér.
És akkor még pofátlanok is így ahogy írod, a leheteten időpontokkal, gyakorisággal. Azt gondolják, hogy akinek fizetnek egy 8 órás állásért, az nekik tartozik szolgálni 24/365-ben igény szerint.
Az első melóhelyemen a 90-es évek elején én is úgy dolgoztam, hogy (mivel mindenki felmondott rendszeresen és sokszor egyedül voltam) már 6-ra jártam, és általában este 7-8-9 körül indultam haza. Ekkor a főnök (aki utált otthon lenni és bent ült olvasgatni meg macskát simogatni) megkérdezte, hogy annyira nincs dolgom, hogy már megyek is haza? Ezt sajna komolyan is gondolta. Amikor meg már elaludtam reggel több heti ilyen beosztás után, és csak 9-re értem be, akkor kánonban ordítottak a feleségével, hogy hogyan képzelem, hogy itt várnak a vevők én meg nem vagyok ott (nyilván senkit sem szolgáltak ki, az nem az ő dolguk...). Na, léptem is, és egy életre megtanultam, hogy nem magamat, csak a kötött munkaidőmet adom el az alkalmazó cégnek. Aztán rájöttem, hogy ez sose lesz korrekt, és 10 évre rá saját vállalkozásban kötöttem ki.