Volt egy vitám nemrégiben egy NER-es vállalkozóval. Elég jól ment neki (és akkor elég enyhén fogalmaztam), de közben valami hihetetlen tahó, bunkó volt. Most írhatnám, hogy el nem tudnád képzelni, de te el tudnád, mert olyasmi volt, mint te. Végül sikerült elérnem, amit szerettem volna, de megtapasztaltam, hogy vazze, ahogy Pesty László mondta, "ezek nem NER lovagok, ezek orkok..". Komolyan mondom, sajnálatot éreztem iránta, ahogy irántad is.
A megbocsátásig nem jutottam el, de valahogy haragudni sem tudtam rá, szánalmat és sajnálatot éreztem. A sajnálatot nem csak felé, hanem az ország felé is... Lehet, hogy van bennem mégis valami keresztyényi, valami kis szikra??? :-) Végül is elsőáldozó voltam...