Tanulmányokat nem szokás rendelni. A támogatók között olyanok vannak, mint az EPSRC és az NSF, ezeknél speciel tudom hogy megy: valakinek van egy ötlete, amit meg akar nézni. Az, hogy az ötletet meg is csinálja-e, azon múlik, hogy a) úgy gondolja-e, hogy sokan fogják elolvasni, hivatkozni (akár vitába szállni vele), mert ezen múlik leginkább, hogy a következő pályázatot megkapod-e, és b) reálisan úgy gondolja-e, hogy a tervezett idő végére meg tudja-e csinálni. Ez után beadják a pályázatot, és azt elbírálják, többnyire valamennyire rokon témában dolgozók (nem úgy, hogy klíma-klíma, de mondjuk úgy, hogy ha van benne fizika (légkör áramlása, mondjuk), akkor egy áramlásokhoz értő fizikus benne lehet a bizottságban), és ők hasonló kritériumokat néznek a pontozáskor, olyanokat, mint a) milyen idézettsége van a szerző eddigi műveinek, b) milyen idézettség várható, c) milyen az intézményi háttér (pl. nem terhelik-e túl a kutatót oktatással)*, c) meg lehet-e csinálni határidőre, d) kapcsolódnak-e a témába diákok, .... Nincs benne olyan, hogy tetszik-e valakinek, ezt nem valami lobbicsoport fizette.
*: ezen a kritériumon szoktat a csóróbb országok berágni, ott kisebb a költségvetése az egyetemnek, több az oktatási feladat, és pl. az ERC figyelembe veszi, hogy ennek várhatóan negatív hatása lesz a kutatásra.
Más: miért bizonyítja az, hogy vehetek egy CO2-generátort, azt, hogy a CO2 "nem szennyező anyag"? Rovarirtószert is vehetek, akkor az sem az? Attól még, hogy valami egy szempontból hasznos lehet* (mondjuk a CO2 a fóliasátorban növeli a terméshozamot**), nem jelenti azt, hogy más szempontból nem lehet káros. A benzinbe tett ólomtetraetiltől is szebben járt a motor, nagyobb kompresszió esetén is kopogásmentesen, szóval az is egy szempontból kétségtelenül hasznos volt (nagyobb kompresszió=jobb hatásfok=nagyobb teljesítmény ugyanakkora fogyasztásnál). A DDT is hasznos volt, ha tetveid voltak. A kérdés az, hogy a haszon megéri-e a más szempontból okozott károkat.
Egyébként Steven E. Koonin*** Unsettled c. könyvében (ami azt vitatja, hogy van-e konszenzus), teljesen abszurd ötletnek tartja, hogy a CO2 ne okozna felmelegedést, szerinte azokkal, akik ezt vitatják, nem is nagyon érdemes leállni vitatkozni, ez annyira egyszerű. Ő inkább azt vitatja, hogy a melegedés következményei olyan rosszak-e, mint azt a többség gondolja, és hogy van-e esélye tenni ellene valamit, vagy inkább arra kellene fordítani az energiát, hogy felkészüljünk a melegedésre.
Hogy gazdasági világvége-e? Koonin szerint inkább a CO2 elleni küzdelem gazdasági lehetetlenség, szerinte rengetegbe kerül, és nem fog sikerülni.
**: Koonin pl. azt állítja, hogy a kísérletek szerint a magasabb CO2-koncentráció pl. tényleg több termést jelent bizonyos növényeknél, de közben a tápérték csökken (tőbb keményítő, cukor, kevesebb vitamin, ha jól emlékszem).
***: hamár a ki rendelte: Koonin a Shell tudományos tanácsadója volt, aztán az amerikai kormányé.
És még egyszer, mert efölött (valószínűleg szándékosan) átsiklottál: a háztáji karbonlábnyomát kicsinek mérték. Amiről azt írja a tanulmány, hogy magas a karbonlábnyoma, az a városi hobbikertecske, ahova kiautóznak kicsit játszadozni egy pár négyzetméteren.
Szerk: a támogatók közül pl. az EPSRC az angol Engineering and Physical Sciences Research Council. Nem foglalkozik különösebben a klímával, környezetvédelemmel, csak azzal, hogy van-e benne fizika/mérnöki tudomány (pl. a mérési technikában), és hogy sokan fogják-e elolvasni. Az NSF az amerikai National Science Foundation, szintén várható idézettség érdekli. A környezetvédelemre (ha eleve az a cél), az amerikaiaknak van külön finanszírozóservük (pl. az EPA).