Én 2012-ben fejeztem be a prog.tervet az ELTÉ-n.
Az egyetem alatt kicsit eltoltam, mert csak a végén mentem el szakdolgoztatot csinálni egy céghez (igaz, azóta ott dolgozom, szóval végülis jó eltoltás volt...). Ebbe belejátszott az is, hogy talán pont az az egy évfolyam voltunk, ahol nem volt kötelező a szakmai gyakorlat. Egyszer elmentem önszorgalomból az akkori FHB Bankhoz, de az nem ért semmit, mert szartak a fejemre, kaptam egy IBM kék könyvet, hogy olvassam el, amikor végeztem és megnéztük volna, hogy mi is az, akkor meg jött a nincs időm, itt egy másik könyv. Szóval ha ez nem volt meg, az azért valóban hátrány.
Külföld passz, nem vágyódtam soha ilyen irányba. Itthon szerintem elsőként érdemes az irányt kijelölni, hogy kis/közepes/nagycéges környezet felé mennél-e. Nekem az egyetem alatt elegem lett a személytelen daráló effektusból, szerencsére sikerült egy kiscéges környezetbe kerülnöm (ismeretségen keresztül, de nem szívességnek mondanám, megkérdezték, hogy keresnek-e gyakornokot, volt épp egy projekt, aztán egy srác ki is lépett, engem meg marasztaltak). Persze ennek is megvannak az előnyei/hátrányai, de amit azóta láttam a multis világból, még mindig inkább ez, mint az.
Állásinterjú passz, igazin még életemben nem voltam.
A határokon szerintem érdemes elgondolkozni, hogy mennyit vagy hajlandó dolgozni, mert nem biztos, hogy a rengeteg pénzért, de beledöglésig (egyik véglet) a legjobb. Én igyekeztem ezt úgy belőni, hogy azért minden hobbimmal jól összeegyeztethető legyen, és bár papíron 0-24/7 a rendelkezésre állás, azért könnyedén ki is tudok kapcsolni, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor jött késői (vagy korai...) hívás. Ha nem tudod kizárni a munkát, az fejben iszonyú megterhelő lehet (látom egy-két munkatárson és ismeretségi körben is, hova tud ez fajulni).
Ilyen környezetben én úgy érzem, ha megbecsülöd magad, akkor téged is megbecsülnek, anyagilag is, nem a fentebb citált viharos HR-tengeren kell hánykolódni.