A modell az, hogy a nyugat-európaihoz viszonyítva alacsonyabb munkaerő költséggel, de vele egyenértékű, vagy jobb kreativitással termelünk nem hazai, hanem ajrópai minőséget. A munkaerőn kívül nagyjából minden más költségelem nálunk ugyannyiba kerül, mint a nyugati versenytársainknak. Ebbe beleértem a fejlett informatikát is. A munkaerő olcsóbb és kreatívabb. Ebből versenyelőny származik, ami egy nyereséges export modellt teremt.
Amikor a forint árfolyamába mesterségesen belenyúlnak, mint most, ez a versenyelőny elolvad. Egyszerűen nem tudunk 10%-kal hatákonyabban termelni, hogy ugyanannyi forintot kapjunk az exportunk után. Itt a beavatkozó elviszi a bevételünket, ami egy vásárlóértékhez közelebbi árfolyamon nyereséges üzleti tevékenységet hozna. Jelenleg az infláció növeli a költségeket, mert a kreatív munkaerő számára reálbér növekedést akarunk biztosítani, a bevételünk pedig csökken. Hozzáértő becslés szerint az euró árfolyama most 440 körül kellene legyen (vagy ha az inflációt a mértékéhez illő módon figyelembe vesszük, afölött). A mostani tartós beavatkozás a 380 körüli, vagy most éppen az alatti árfolyammal megöli az exportot, leépíti az egyébként exportképes kis- és középvállalkozásokat. Nem csak mi vagyunk így ezzel.