azért ez nem mindig ilyen egyszerű és nagyszerű,
családomban történt hogy fájdalommentes rák-típusban hunyt el a személy,
mégpedig azért mert már csak akkor észlelte amikor az adott szerve lényegében apránként de szinte teljesen felmondta a szolgálatot,
kb 1 hét volt mire kiderült hogy ide a háziorvos, várakozós beutaló kevés lesz, aztán bekerült kórházba ahol diagnosztizálták,
ott úgy bántak vele mint egy zsák szeméttel, semmi tisztelet csak kb közölték vele hogy napok, maximum hetek.
aztán még volt némi rohangálás, kapcsolatok felhasználása, orvosok meglátogatása hogy hátha van még remény, ezzel elment kb egy hét,
végül maradt 3-4 nap amikor a családtagok tiszteletüket tették, de annak a hangulata is elég áporodott volt, és a haldokló is gyorsan épült le, sokat aludt...
szóval nem mindenkinek adatik meg hogy hónapokig vagy akár évekig szépen lassan készülgessen, zárja a dolgokat, van hogy diagnózistól számítva marad 2 hét...
sajnos a családban az elmúlt években 3 ember is ment el rákban,
az egyik a fent is említett, gyorsan de fizikai fájdalmaktól mentesen ment el,
a másik kb egy év alatt de a végén nagy fájdalmakkal,
a harmadik kezelés mellett éveket kapott de a vége felé már a kezelések miatt romlott az állapota, viszont csendesen elaludt.
de így visszagondolva gyermekkoromban egy nálam kb 5 évvel fiatalabb srác is rákban halt meg, de ő igyekezett maximálisan kihasználni az utolsó kb 2 évet, meg elmondások alapján egyik dédnagyszülőmet is rák vitte el, de erről nincs ismeretem.
de hogy ne legyek ennyire negatív, van egy rokonom aki kigyógyult, szóval nagyon lutri hogy milyen stádiumban és főleg milyen típust fog ki az ember, illetve nem mindegy hogy 40 évesen vagy 70 évesen ugye...
még 40 sem vagyok de sajnos már annyi esetet láttam hogy az nagyon durva