De kinek lesz belőle értelmes információ? Ki értelmezi az információt? A sejtek külön-külön? Nyilván nem, akkor meg kiben jelenik meg a kép?
És a kocsit mi hajtja? A csavarok, dugattyúk, szelepek, fogaskerekek külön-külön, vagy a motor egyben? Egy neurális hálón alapuló karakterfelismerőben sem az egyes neuronok ismerik fel külön-külön az 'a' betűt, hanem az egész egyben.
Kérdeznék egy kicsit mást. Nyilván volt már olyan gondolatod, mert mindenkinek van, ami zavart és arra gondoltál, hogy nem akarom ezt a gondolatot.
Ez sem abszurd. Ha a gondolkodást egy randomizált optimalizációval modellezem (ami egyáltalán nem biztos, hogy olyan rossz modell), akkor nem várható, hogy az optimumtól távoli pontokat is meg kell látogatni csak azért, hogy tudjuk, hogy nem ott van az optimum? Nem lehet, hogy a zavaró gondolat egyszerűen "numerikus zaj"?
...a tudomány iránya rossz. Megrekedt. Nem foglakozik az élettel, mert nem érti.
Fentebb felsoroltam egy fél mázsa könyvet, ami mutatja, hogy foglalkozik a tudomány az élettel. Az is csúsztatás, hogy nem érti, inkább úgy fogalmaznék, hogy nem teljesen érti, de sok aspektusát igen.
Szinted ha végzel egy gyakorlatot és történik valami, akkor az semmi? Szerinted érzelmek nem léteznek? Nincsenek gondolatok, csak bonyolult kémiai reakciók?
Vagy simán csak a gondolatok nem mások, mint igen bonyolult kémiai reakciók összessége. Ez szerintem a legegyszerűbb modell, sokkal-sokkal egyszerűbb, mint valami misztikus cuccot, szellemet, etc., feltételezni, úgyhogy mindaddig ezt érdemes kutatni, mindaddig, amíg nem sikerül megcáfolni. Az, hogy időnként nehéz, nem cáfolat. Az a cáfolat, hogyha ennek van valami következménye, ami a mérések szerint nem úgy van.