A "szellemkvantum" egy mostani kifejezés egy annyira forradalmian új gondolkodásra, ami legalább tízezer éves. A táltosaink szellem-anyagnak hívták, de ez igazából nem is lényeges. Úgy érzem azt nem érted, hogy ezek a tanok nem a világ elgondolásáról szólnak, hanem a megérzéséről. Az életet gondolhatod és érezheted. Aki túlságosan "tudományos" az lemarad az élet feléről.
Ha nézel egy fát, akkor méricskélheted, megfigyelheted, de ha képes vagy rá akkor érezheted is, márpedig mindenki képes rá aki akarja. Egyszerűen csak ott állsz mellette és érzed a jelenlétét.
Vegyük például a buddhista tanítás öt mérgéből a gőgöt. A gőg egy egy érzelem. Hogyan mérnéd és milyen matematikai képlettel írnád le? Az éled "érzését" nem lehet elgondolni. Ahogy erre rájössz érteni fogod, hogy miről szólnak ezek a tanok. Itt nincs bizonyítás, itt tapasztalás van, de ezt is tanulni kell.
Próbálhatod dehonesztálni a sámánizmust, de ez tudás nélkül nem túl hiteles.
Az akadémikus modern tudomány a hittel semmit sem tud én nem is akar kezdeni. Nem érti az egészet, mert nem is érteni, hanem érezni kell. Bauer legalább megpróbált valami hidat eszkábálni a két fél közé, több bár inkább kevesebb sikerrel, viszont enélkül a nyugati tudomány nem fog kikecmeregni abból ahol megrekedt. A fizika csak a fele a világnak.
A legnagyobb probléma ezzel az, hogy sokkal fontosabb az érzelmi, szellemi tanítás, mint amilyennek az ateizmus hiszi, mert ez dönt arról, hogy mit tegyen az elgondoló én, a tudatos feled. Ha egy tudós magas szinten művelné ezt is, a büdös életben nem csinálna atombombát. A szellemi fejlődés fontosabb, mint a fizikai tudás fejlesztése. "Csupán" arra van hatással, hogy boldog vagy-e, mi a célod az életben és mit teszel másokkal. Csupán annyiban segít, hogy érted-e az életet.