A könyv, egybites, komoly tudományos értekezéseket megérteni meg nem tudó embereknek készül, könnyed erősen egyszerűsítő nyelvezettel. (Csak arra külön fejezetet szentel, hogy a szabályozókörök és visszacsatolások működését elmagyarázza)
Ha eljutottál az előszóig, érdemes elolvasnod a hátralévő részét is. 14 évesen nagyon élveztem.
"Gaia-elmélet
Az elmélet feltételezése szerint a földfelszín, a légkör és az óceánok fizikai és kémiai állapotát magának az élővilágnak jelenléte tartja - aktívan - az élet számára megfelelő és kellemes szinten. Ez ellentétben áll a hagyományos gondolkodásmóddal, amely szerint az élet alkalmazkodott a bolygón uralkodó környezethez, miután egymástól függetlenül létrejöttek. "
És ami fontosabb, hogy sehol nem ír tudatról, szellemről, istennőről. A Gaia nevet is csak azért vette (ami ráadásul nem is saját ötlete volt), mert kellett valami, ami kellően asszociatív az elmélet funkcionalitásához. Pusztán azt feszegeti, hogy nem az élettelenhez adaptálódott az élő, hanem az élő adaptálta az élettelent élhetővé. Ez utóbbi állításával többé-kevésbé egyetértek, azzal a kitétellel, hogy ez egy oda-vissza folyamat, amiben semmi meglepő nincs, hiszen a kémiában minden reakció valamilyen egyensúlyi állapot felé törekszik. Tehát távolról sem valami misztikus, szellemi dolog vezérli az egészet, pusztán egy csavar az entrópián.
Jahm, és maga Lovelock is síkraszáll amellett, hogy soha nem értett többet egy öntudatlan folyamatról amivel az élők próbálják szabályozni a környezetüket, hogy az minél pényelmesebb legyen saját maguk számára. (James Lovelock, The Revenge of Gaia: Earth’s Climate Crisis and the Fate of Humanity (London: Penguin Books, 2006) 15. oldal)