Sok minden érdekes, amit írsz, de vannak hibák is.
Az élet fizikai értelmezése a modern tudományban tabu, vagy ha nem is tabu, hát kínosan kerülendő kérdés.
Szó sincs taburól, vagy kerülendő kérdésről. A téma aktívan kutatott, csak néhány mű: Schrodinger: What is life? (Cambridge, 1944), Rashevsky, Mathematical biphysics (Univ. Chicago, 1948), Szent-Györgyi: Az anyag élő állapota (Magvető, 1983) angol eredeti 1972, Gánti: Az élet princípiuma (Gondolat, 1971), és még hosszan folytathatnám újabb művekkel. Ha ezeket a műveket elolvasod, akkor kiderül, hogy mindegyik megragadja az élet egy-egy aspektusát, de az elmélet nem teljes, nincs kész. Azért vannak biofizikusok, hogy előbb-utóbb meglegyen. A termodinamika mindenesetre jól láthatóan működik az élő rendszerekre is (energiamegmaradás, entrópiaprodukció), ami egy nagyon erős érv amellett, hogy egy élő szervezet belsejében ugyanaz a fizika érvényes, mint egy élettelenben.
Ha a fizika legkisebb hatás alapelve igaz lenne rá, egy élő dolog a lehető legrövidebb ideig akarna élni és lehető legkisebb energiaállapotra törekedne, vagyis mozdulatlanul meghalna.
Ez teljesen tévedés. A legkisebb hatás elve egyrészt nem alapelv, hanem egy matematikai átfogalmazása már ismert mozgásegyenleteknek, pl. a részecskékre vonatkozó Newton-féle mozgásegyenleteknek, az elektromágneses tér Maxwell-egyenleteinek, vagy a gravitáció Einstein-elméletének (általános relativitás). Egy hasznos matematikai eszköz, szép matematikai tulajdonságai vannak (pl. sokat segít annak vizsgálatában, hogy az egyenletek megoldása egyértelmű-e), és felhasználható a kvantummechanika pályaintegrálos megfogalmazásában. Az egy érdekes jelenség, hogy az ismert, alapvető mozgásegyenletek mind olyan alakúak, hogy van hatáselves megfogalmazásuk. (A súrlódó folyadékok elmélete, a Navier-Stokes-egyenletrendszer nem ilyen, de tudjuk is, hogy az nem "alapvető", hanem származtatott, a folyadékok részecskékből állnak, amik bizonyos körülmények között kollektíven mozognak, pl. ha nem túl meleg a folyadék, stb.)
A másik, hogy a legkisebb hatás elvéből nem következik az, hogy ha egy élő madarat elengedek, akkor kimúlik és leesik, ugyanúgy, ahogy az sem következik belőle, hogy egy járó motorú repülőgép leesik. Amíg van benne üzemanyag, repülni fog, hat rá a gravitációs erő, ami lefele húzza, és az aerodinamikai erők a szárnyára, amik fenntartják. A madár szempontjából ugyanez a helyzet. Nem zárt rendszer, amíg kap elég kaját és betegszik vagy öregszik meg, addig nyugodtan eléldegélhet. A fizika szempontjából olyan probléma nincs, hogy ez ellentmondana a legkisebb hatás elvének. A nehéz kérdés inkább az, hogy mit nevezzünk élőnek, ami szerint a repülő nem az, a madár meg igen. Bauer definíciója (a könyv függelékében)
"Minden élőlény jellemzője, hogy az egy olyan rendszer, mely az adott környezetben nincsen egyensúlyi állapotban és úgy van berendezve, hogy a környezet energiaforrásait és energiaformáit olyan energiaformákká alakítja át, amelyek az adott környezetben az egyensúlyi állapot beállta ellen hatnak. Tehát élőlénynek nevezünk minden olyan anyagi rendszert, mely az adott környezetében nincs egyensúlyi állapotban és úgy van berendezve, hogy környezetének energiaformáit olyan energiaformákká alakítja át, melyek az adott környezetben az egyensúlyi állapot bekövetkezése ellen dolgoznak."
sem jó ebből a szempontból, egy repülőgépet, vagy autót, ha ezt komolyan vesszük, élőnek kellene tekinteni. Mások olyasmit szoktak mondani, hogy az élő valami az egy olyan nemegyensúlyi rendszer, ami sokkal tovább marad abban az állapotban, mint amit hasonló méretű és az egyensúlytól hasonlóan távol lévő rendszerektől megszoktunk, pl. egy 75 kg-s ember sokkal tovább van 36,5 fokon egy hűvösebb környezetben, mint 75 kg langyos víz egy kádban. Ennek a definíciónak is ugyanaz a hibája, mint Bauer-énak. Ugyanakkor egy vírus az elég sokáig nagyon egyensúlyközeli állapotban van. Akkor most a repülő él, a vírus meg nem?
Összefoglalva Bauer az életet az anyagi fizika elvei szerint közelíti meg, és a forradalmi elképzelése, legalábbis a modern tudományban, ebből következik a kozmikus életelv, ami szerint az élet egyfajta mező és nem kizárólag az általunk megfigyelt élő dolgokba van zárva, hanem mindenhol jelen van, az egész univerzum egy élő dolog.
Na ilyet mondjuk pont nem mond Bauer. Amennyire én értem, ő az elő rendszerekre a termodinamikát alkalmazza (méghozzá meglepően korán, és nemegyensúlyi termodinamikát, amikor még a legtöbben csak a gőzgép leírásához elegendő, egyensúlyi termodinamikát használták). Azt írja, hogy az anyag élő állapota egy nemegyensúlyi állapot, ami egy termodinamikai jellegű állítás. Mivel senki nem mondja meg, mi az az élet, ezért csak konkrét jelenségeken lehet megvizsgálni, ott igaznak tűnik. Mi élünk, és nem vagyunk egyensúlyi rendszer: rendszeresen ennünk kell, a kaját megemésztjük, és egy rendezetlenebb (magasabb entrópiájú) állapotban szabadulunk meg tőle, közben a környezet felé hőt kell leadnunk. Ezek egy nemegyensúlyi termodinamikai rendszer esetében (pl. egy járó motor) tipikus jelenségek. Arról semmit nem mond, hogy kell-e ehhez bármi kozmikus életelv. Ahhoz, hogy lokálisan lehessenek dolgok nem egyensúlyban, kell egy olyan kozmosz, ami szintén nincs egyensúlyban, pl. egy véges ideje létező, ősrobbanással indult univerzum.