Ezek az enkóderek sokat fejlődtek mára. Ugyanis nem a formátum/kódek számít, mert az csak a tárolási-kikódolási módszert rögzíti, hanem a pszichoakusztikai elemző, ami az enkóderben eldönti, hogy milyen információt hagyjon el, ami az emberi fül számára meghallhatatlan. Na, ebben a LAME és az oggenc/aotuv nagyon kifejlődte magát, mert egy komplett közösség már évtizedek óta csiszolgatja, hibajavítja. Az aac-enkóderek is sokat fejlődtek az idők folyamán, főleg az Apple-féle. Nekem fülre a twolame-féle mp2 se szól rosszul, ha a bitráta kellően magas (192 kbps és felette).
A korai mp3 enkóderek tényleg fosok voltak, főleg a Blade meg a társai, azokról bárki lazán levágta, de ez nem az mp3 limitációja volt, hanem a korai enkóderek pszichoakusztikai elemzőjének a kiforratlansága. Most valószínű nem mondanád meg, hogy melyik a lossy anyag, és nem azért, mert már csak 16 kHz-ig hallasz, hanem tényleg durván felfejlődtek ezek.
A mostani zenékkel nem az a baj, hogy tömörítve vannak, hanem fos stúdiómasterek, amik túl vannak hangosítva, agyon vannak kompresszálva hangerőügyileg, meg a zenei ízlés is egy fos lett, minden tele autotune-nal meg MIDI-sítettre igazított robotritmussal, plusz a zenei világ is eléggé fantáziátlan lett.