Semmi értelme. Ez két külön műfaj.
Az egyik esetben műszeresen (tárolós szkóppal, erős túlmintavételezéses visszadigitalizálással, ismert és gondosan megválasztott tesztjellel) objektíven kiméred, hogy van-e különbség a két jel között. Ha maga a hangkártyán kiküldött digitális jel mintára azonos a két forrás között (ezt egzaktul lehet szoftveresen ellenőrizni loopback device felvétellel - persze hacsak valami nyomorult DRM nem teszi lehetetlenné), akkor csak a DAC low-level viselkedésében maradhat eltérés a két eset között. Vannak egzakt tesztelési protokollok D/A konverterek hibáinak (nemlinearitás, gain error, jitter, harmonikus torzítás, zajszint) mérésére.
A másik műfaj a "lehet-e hallani". Ennél szigorúan erre a kell szorítkozni. Semmi mesterséges belepiszkálás a hangjelbe, a választott fajta műsort a lehető leginkább vanilla formában, reprodukálhatóan lejátszani. A kísérleti alany feladata mindössze annyi, hogy tud-e megbízhatóan (random tippelésnél legalább minimálisan jobb statisztikával) különbséget tenni a kettő között. Nincs értékelés, hogy melyik a "jobb" vagy egyáltalán "melyik-melyik" csak, hogy be tudja-e azonosítani egy ismeretlen "X" jelről, hogy az éppen "A" vagy "B" jelforrással azonos.
Ha kevered a kettőt, vagy szándékosan "enhance-olni" próbálod a különbséget a kettő között, akkor onnantól invalid az eredmény, nem azt teszteled le, amit kellene. Két szék között a padlóra ülsz, nem fogsz tudni semmilyen valós konklúziót levonni az eredményből.