Az egyik barátom tesója nagy borszakértő és borfogyasztó (nal gondolja magát). De úgy, ahogy az audiofilek a zene minőségét megállapítják.
Volt az apjuknak egy üveg bontatlan valamilyen bora, aminek láttán teljesen el voltak ájulva, hogy na az a valmi. Ezt a bort aztán az öregék elfogyasztották valami alkalomra. A cimborám meg gondolt egyet és egy egri útja során hozott az üresen maradt üvegbe bort (olyan félét amijen eredetileg volt benne, tehát fehéret, vöröset vagy rozét, nem tudom, de mélyebben nem foglalkozott az egyezéssel). 600 Ft/liter volt az egri bor. Feltöltötte félig a palackot, visszatette a helyére. A legközelebbi közös kajálásnál előkapták, hogy már meg van bontva a szuper bor, igyák akkor meg közösen. Így is lett. Egész délután arról ment az eszmefuttatás, hogy valójában hogy ki lehetett érezni az ilyen meg olyan ízt a nagynevű borból. Aztán este nem bírta tovább, és elmondta, hogy 600 Ft-os egri bor volt már az üvegben, a teszt (és a móka) kedvéért...
Na, ilyen az audiofil zenehallgató is.
Természetesen nem általánosítok a borfogyasztókra, mert vannak jó borok, és aki ért hozzá, az valóban tudja értékelni és megkülönböztetni őket.
De a zene világában az audiofil az nem ilyen, hanem olyan, hogy ami drága és/vagy nagy nevű, az jobban szól, vitán felül.