Jó összetetteket kérdezel! A méh evolúciós kialakulására vannak elméletek, amik talán valamennyire biológiai bizonyítékokkal is alá vannak támasztva, például a köztes állapot a kacsacsőrű emlős, ha jól tudom.
Ugye a törzsfejlődés szerint előbb alakultak ki az emlősök, és közülük az ember. Tehát mi már az emlős kategórián belül jöttünk létre, az elevenszülés meg a szervek már adottak voltak, csak a méretük formájuk, stb tudtak alakulni.
Én azzal nem teljesen értek egyet például, hogy a túl keskeny csípő miatt járna fájdalommal a szülés. Igaz, a szülő posztban talán benne volt, és helyeseltem rá, de a magasabb szintű koncepciót helyeseltem csak, nem minden részlettel értettem egyet. Csak nem akartam már ennél is többet írni.
Én úgy látom, hogy a csípő a futás és a szülés között valóban kompromisszum eredménye, de úgy, hogy a szülés nem csorbul. Ez is egy mítosz, amit a szülészet a saját kudarcának kendőzésére talált ki. Ugye nagyon egyszerű erre rákenni bármit.
Amivel egyetértettem az csak annyi, hogy nincsen ellentmondás, mert az evolúció logikájában nincsen benne, hogy a szenvedés vagy a fájdalom rossz volna. Az evolúció logikája végső soron csak annyi, hogy hány életképes utód van. Ezért írtam, hogy a halálnak is hasonló a logikája. Az evolúció szempontjából teljesen lényegtelen, hogy mennyire fájdalmas a halál. Akár annyira is fájhat, hogy bele kell halni, akkor is pont annyi az utód amennyi :-)
Egyébként te ezt evolúció kritikaként kérdezed, vagy evolúció-szkeptikusan vagy pedig az evolúciót biztos alapnak gondolod, csak bele kell illeszteni egy látszólagos ellentmondást?
Én úgy vagyok vele, hogy az evolúciót valóságosnak tartom, azonban nem tartom kizártnak, hogy van némi irányítottság benne, tehát esetleg nem teljesen véletlenszerű a kiválasztás sem, vagy a lehetséges változatok generálása sem.