Orbán Viktor és ideológusai nem veszik észre, vagy inkább tudomásul, hogy az általuk a történelem szemétdombjára óhajtott és kiutalt Nyugat nem romlott el – mindig is ilyen volt: végletekig megosztott, végletekig erős és végletekig győztes. Azt sem tudják vagy akarják megérteni, hogy a Nyugat megosztottsága, ereje és sikere nem az aktuális vezetőin múlik. A Nyugat lassú, hibás, problémás, néha ijesztően gyengének látszik, de amikor lendületbe jön, a mélyben megbúvó ereje, amely a szabadságából és a realitáshoz való ragaszkodásából meg az erre kiépült mélyállami struktúrákból fakad, legyőzhetetlenné teszi.
...
A Nyugat alkonyának spengleri jóslata már több mint száz éve eredménytelenül vár a beteljesülésre, mert a lenyugvás nem folyamat, hanem állapot. Orbán Viktor hiába várja lázasan a civilizáció végét az ezeréves magyar állam első olyan vezetőjeként, aki úgy csatolja Kelethez az országot, hogy az nincs idegen megszállás alatt – pedig jól érzi: ezt a politikát már csak a világrend összeomlása mentheti meg.