A tanár szerintem elég nehéz eset, meg nem is feltétlen a legjobb ötlet nagyon magasról nézni ezt, mert ő alapvetően egy intézmény egy fogaskereke, mint olyat talán jobb helyben értékelni, mert egész más lehet a mérce egy egy konkrét felállásban. A gyereknek szerintem fontosabb, amit az intézmény tud. Ilyesmire van is egyébként azért ez az, pl a kompetenciamérés. Amit itthon szokás nem szeretni, meg fikázni. Rosszmájúan nyilván azért, mert időnként kijön belőle, hogy a világszínvonalú magyar oktatás mégse annyira jó :) De ezzel párhuzamosan ott is gyanús, hogy azért vannak módszertani limitációk/vithatható dolgok:
- meg lehetne nézni, hogy jók-e a kompetenciák, amiket mér (ezeket kell-e, teljes-e a kép, ilyesmi). Ezen szokás is nyekeregni, hogy hát de pl a lexikális meg alulrepezentált pl, és "itt nem ilyen az iskola", aztán hogy ez mennyire igaz, azt nem szeretném megítélni.
- kérdéses lehet, hogy jól méri-e azokat a kompetenciákat. Elképzelhetőnek tartom, pl, hogy egy bizonyos nehézség felett már kijönne, hogy kell a lexikális többlet pl bizonyos valóvilág beli funckionális kompetenciákhoz.
- Mivel gyereken keresztül mér, ezért felhigítja egy csomó intézményen kívüli szociográfiai dologgal, ami nem biztos hogy szerencsés. Persze lehet azt is mondani, hogy hát az intézmény dolga igazodni ezekhez a körülményekhez.
- És valószínűleg a rendszer itt is igyekszik adott esetben KPIra optimalizálni, itt is emlékszem olyan topicra, ahol jobban benne levők mondtak ilyesmit, hogy azért a kevésbé nívós intézményekben alaposan begyakoroltatják a feladatlapot.