kupofix-et
Na ezt a szót kerestem. Panelban kellett átalakítanom réges-regen a lakásomban a hálózatot és ott találkoztam ezzen a "nevesincs" cuccal. Már tudom a nevét.
Egyébként ott szerintem egy technológiai lépés kimaradt, mert a kötődobozokat telicsapták malterral. Úgy kellett kivésnem a vezetékek közül a maltert.
Réznél a rendesen sodort kötésben én megbízok. Persze könnyű kókány munkát csinálni, vélhetőleg ezért is nem ajánlja a szabvány.
A sorkapocs is érdekes. Van/volt benne egy fém lap, amely a csavar becsavarásakor védi az eret az elnyíródástól. Az ismeretségemben annó a villanyszerelők első dolga volt, hogy kihajították, mert nehezítette a dolgát.
Az alu-réz átmenetet viszont utálom. Szüleim háza is aluvezetékes, de az újonnan szerelt részek már rézzel vannak. Na itt is találtam sima összesodrást, persze nyírja egymást a két fém, főleg ha például padlás mostoha körülményei között van. Tapasztalat.
Alumíniumról két érdekesség, aholis nagyobban fociztak a lakáshoz képest:
- az utcai hálózatot szerelő villanyszerelőknek volt egy nagyon puha aluhuzaljuk (kaptam tőlük ajándékba egy kisebb maradékot gyerekkoromban), azzal csinálták a bandázskötést az utcán ill. házhoz menő leágazásnál
- édesapám pedig akár 240 mm2-es érkeresztmetszetű 6 kV-os alukábeleket kötött össze a mélyművelésű bányában. A nagy teljesítmény igény miatt a fővágatban ugyanis még 6 kV ment le, aztán lent a gépekhez közeli légvágatban volt 550V-ra transzformálva, amelyről mentek a gépek. A kötést ott hegesztéssel kellett megoldani, majd az eredeti keresztmetszetre visszareszelni. Aztán jött a villanyszerelő és megcsinálta a szabályos szigeteléseket, stb.