Akkor először a történelem:
MSZ 1600 Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára (kiadás éve: 1969) idézet: "A vezetékkötéseket és a leágazási kötéseket szorító összekötővel, forrasztással, hegesztéssel vagy sajtolással szabad készíteni. A kötések a vezeték mechanikai és villamos tulajdonságaival egyenértékűek legyenek. ... A legfeljebb 2 hónap időtartamú ideiglenes berendezések létesítésénél megengedett a 2,5 mm² és ennél kisebb keresztmetszetű vezetékek kötéseinek egyszerű összesodrással való kivitele."
Azért idéztem be, mert a szakmában összevissza beszélnek a múltról, hogy a forrasztás vagy a sodrott kötés megengedett volt. Pedig aki figyelmesen olvassa a szabvány szövegét annak feltűnhet, hogy bármilyen kivitelű is legyen a kötés, akkor is követelmény volt hogy a kötések a vezeték mechanikai és villamos tulajdonságaival egyenértékűek legyenek.
A sodrott kötést (kukackötést) a 60-as években még tanították. De azt nem szabad elfelejteni, hogy ebben az időben nem sok háztartási készüléket használtak. Rakéta porszívó (talán 600 watt), 40-60 wattos izzók, rádió. Szobánként egy, maximum kettő földeletlen dugaszoló aljzat volt a jellemző. Földelt csatlakozó aljzatokat a hidegpadlós és az időszakosan nedves helyiségekbe építették ki. A népgazdaság szenvedett a hiánytól, ezért takarékos (minimalista) módszereket alkalmaztak.
A Wago kötőelemek már az 1980-as évek elejétől megjelentek Magyarországon is. Ekkor már tilos volt a sodrott kötések készítése. A kalákában épített családi házakban jó esetben sorkapcsokat használtak. Rosszabb esetben, de általánosan a sodrott kötést alkalmazták, divat volt a sodrott kötéseket befuttatni forrasztó ónnal és utána szigetelőszalaggal betekerni.
Az ipari és kommunális épületekben a sorkapcsos megoldást alkalmazták. Vagyis bármilyen gyári csavaros kötőelemet, aminek a néveleges áramerőssége megfelelő volt.
A sorkapcsokkal többvezetékes leágazásokat készítettek. Jellemezően úgy, hogy a bejövő és elmenő vezetékeket egyik végéről dugták be az átmenőkapcsokba és így két csavarral volt biztosítva a kötés. (jól meg is húzták) Egyébként, a sorozatkapcsos kötés a mai napig elfogadott, azzal a kitétellel, hogy a gyártó által megengedett keresztmetszetű és mennyiségű vezetéket lehet vele összekötni. Általában egy vezetéket lehet bekötni egy sorkapocs egy csatlakozási pontjára. Ha a gyártó által megengedett a két vezeték, akkor is csak azonos keresztmetszetű lehet.
A Wago szabadalmát hívhatnánk laprugós szorítókapocsnak is. Maga a Wago sem nevezete el sehogy saját termékét, egyszerűen vezeték-összekötőnek nevezi, ami túl általános. A szakma sem tud vele mit kezdeni, ezért Wagonak nevezi és mindenki érti miről van szó.