Egyetértek
Az más férdés, hogy man dash szerint set -o vi és set -o emacs is van benne - amúgy nálam egyik se működik FreeBSD-n (és egyéb hibája is van ennek a két, egymást elvben kölcsönösen kizáró módnak). Ebből a POSIX a vi-módot írja elő (bár engedélyez - nem nevesítve - egyéb szövegszerkesztő módo(ka)t is) - azaz ezt még tudnia is KELL. Ráadásul a ksh88 (ami alapján a POSIX-shellt megalkották) már eleve ismeri a TAB-completiont, igaz nem a bash által jóval később bevezetett módon <TAB>-bal, hanem <ESC>-pel elérhető módon. (ESC-*, ESC-ESC, ESC-=). Igaz, az AT&T-féle, original Korn-shell (ksh88) eredetileg parancsokra nem, csak fájlnévkiegészítésre tudta (ugye a UNIX-filozófia,: nem vaktában gépelgetünk, hanem TUDJUK, mit csinálunk - legalább a parancs nevét ismerjük.) És ez a bizonyos ksh88-ban bevezetett ESC-kiegészítés explicit módon szerepel a POSIX szabványban; le van írva a vi editing mode "fejezetben", a vi Line Editing Command Mode részben . Szóval ha a dash POSIX-megfelelő (POSIX-compliant) akar lenni, akkor _ezt_ tudnia kell. Ha pedig ad egy key-rebind parancsot, vagy épp egy opciót (mint pl. a pdksh, ahol eldöntheted, hogy ESC-vel vagy TAB-bal akarod kezdeni ezt a kiegészítést), attól bloat még nem lesz, viszont az emberek 99%-a tök nyugodtan tudná haszsnálni a sokkal nagyobb bash helyett.
Az újabb shellek általában tudnak vi/emacs-ot, általában lehetőség van az ESC-kiegészítést átállítani (vagy szigorúan csak TAB-ra - pl. a pdksh; vagy kb. bármire, mert van valami key binding definiáló parancs, esetleg agyrém trükkök speciális nevű aliasokkal. Hello, ksh88.)
Mondjuk személy szerint sose értettem, hogy pont Linux alatt miért olyan húha a dash, amikor van pdksh, MirBSD-féle mksh, sőt ugye adott a natív, sokkal több mindent tudó ksh93 is - igaz, méretben nagyobbak. OK, visszavonom.