Ha semmi jelentősége a dolognak, csak kurva sok pénzt lehet vele elégetni, akkor is megcsinálod, mert törődésnek érzik a dolgozóid? Próbálom hasonattal jelezni, hogy én hogy érzem:
- van a munkahelyen mondjuk sárga színű padlólap, 2-3 évtizede. Kezd öregedni.
- lecseréled modern, zöld színű padlólapra valamennyiért. Ettől mindenki örül (mert ugye törődsz velük) - bár van aki morog, hogy a régi még kibírta volna legalább ugyanennyi ideig, és a pénzt jobban is el tudtad volna költeni.
- eltelik másfél hónap, és lecseréled pont ugyanannak a padlólapnak a sárga színű verziójára. Szerinted - mivel visszahoztuk az eredeti színt, ellenben semmi más nem változott az eggyel előtte levő állapothoz képest -, a dolgozóid még mindig örülnének a törődésnek, vagy felmerül bennük, hogy nem lehetett volna-e
a) már elsőre sárgát választani
b) hagyni a picsába zöldnek, és kijavítani a mennyezeti vakolatpotyogást, ami egyébként elég régóta megvan és életveszélyes
Tudom, nem jó a hasonlat - de nekem rohadtul ilyen érzésem van.
Amúgy pedig igen, megint arról van szó, hogy amíg ezen csámcsogunk, addig a már eddig sem kifejezetten jól muzsukáló vagyonnyilatkozati intézményt tovább rontják, a helyett, hogy tovább javítanák. És nyilván ez a cél - még átláthattalanabb / megfoghatatlanabb legyen a vagyongyarapodás