Én is utána jártam a témának, hála istennek a Suzukinál a legegyszerűbb. Még abból az időből származott ez is, ahol minden előkészítés meg volt, tényleg csak össze kellett pattintani. A belső párologtató volt a szívás, de a cél lebegett előttem és ha én egyszer valamit a fejembe veszek, addig úgyse nyugszom, míg el nem érem.
Igen a karosszériás és festő kérdés a legnehezebb. Ugyanis szeretnek mindketten egymással jól kibaszni meg veszekedni. Nekem akkora mákom volt, hogy haverok ketten, így a kényes kérdéseket már 25 éve megbeszélték egymással. Egyik ilyen az üregvédelem: ki csinálja? Kell egyáltalán. A válasz, mint te is tudod: kell. Az én esetembe úgy volt, levittem az autót, mondta, hogy menetrend az, hogy ő megbontja a küszöböt és megcsinálja. Utána megy fényezőhöz, majd ő üregvédelmet megcsinálja. Csak úgy van gari. A fényezők nem szeretik az üregvédelmet, mert olyan kényelmetlen taknyos dolog, hogy tényleg nehéz nekik vele dolgozni, illetve ők nem tudhatják, hogy hova kell nyomni belőle. A karosszériások meg ismerik a gyenge pontokat, csinálják ők.
Illetve sokan azért nem szeretik az én karosszériásomat, mert ő nem kérdez: megbontja a küszöböt, látja, hogy belül itt is szar, meg ott is szar, ő kérdés nélkül megcsinálja. Nekem jó volt, mert az ideg atomjaimra baszna, ha 2 hét után találnék rajta valami hibát miután hazahoztam. Ő végig ment az egész autón, bekötési pontokat újra csinálta, volt néhány elem leválásom lapolásoknál, azokat megpöttyölte, lekezelte, és elmondta, hogy az alvázvédelmet hogy csináljam. Én évente 2x nézem át az autókat alul, így derült ki az olajszivárgás is. Már megy is olyanhoz, akinek van türelme meg rutinja a tömítésekkel játszani.
Sokszor megkapom, hogy megéri-e szórakozni vele? Meg, mivel a családom olyan, hogy ahogy a háziállat is, az autó is családtag. Ez ugye a cocializmushoz vezethető vissza, hisz munkás családban éveket dolgoztak egy autóért és megbecsülték a szüleim amiért megdolgoztak, így ebbe nőttem fel. A Suzuki előtt a családi 4 ütemű Wartburgot örököltem meg, amit el kellett adni mert nem volt hely, a mai napig könnybe lábad a szemem, mikor eszembe jut. Mikor elvitték, itthon se voltam, mert az új gazdáját reflexből téptem volna ki a volán mögül. Mikor kisgyerek voltam, akkor meg a Trabantunkat kellett eladni, utána 3 napig nem aludtam, hogy hol a Trabant... Aztán a karosszériás eset kapcsán került szóba, hogy mi legyen a Suzukival? Eladjam? Mondom nincs az az isten. Megvettem a szomszéd telket, csináltam rá garázst (mert ugye szabad ég alatt nem alszik az autó!), összegyűjtöttem az újra a pénzt, megrendeltem az újat, mikor megjött elmentem a régivel, én jöttem haza az újjal, apu meg a régivel mögöttem. Mikor hazaértünk, mindenki ment aludni a helyére. :D
Amúgy a kompresszor megy, nem szól, addig nem kell megbontani, de ilyen idős korban már azért fülelni kell, hogy nem-e szól a csapágy, mert 6-10 ezerért megcsinálják, míg egy bontott klímakompresszor meg már nagy lutri. Ugyanez a helyzet amúgy minden forgó cuccal, például nekem már 3x lett felújítva a generátorom, mikor elindítom az autót és kiállok, mindig fülelek a furcsa hangok után, ha valami nem tetszik, már nyílik is a sev1 ticket. :D