Demjén Sándornak volt az a módszere, hogy az anyacég pályázatot írt ki és négy saját leánycég pályázott. A legjobb ajánlattal ő tovább pályázott a megrendelőnél. Ha egy leányvállalat 2 évig nem tudott nyerni, ott vezetőt cserélt. Valami hasonlót látok most kialakulóban a NER-en belül. Kezdetben pár cég futott, most már több száz is fut. Persze elkerülhetetlenül vannak erősebbek köztük. Ha bármely halandó megfigyeli, hogy mely pályázatokon milyen indulok vannak, akkor ezt láthatja. A cél a NER-rel az volt, hogy hazai nagytőkések jöjjenek létre. Ehhez még sok munka kell, hogy rendes versen alakuljon ki köztük. Ne feledjük, hogy 2010-ig olyan országban éltünk, ahol egy komolyabb munkára alkalmas céget hazai tulajdonban nem találtunk, emiatt minden ilyen munka külföldieknél landolt. Orbán rendszere ezt számolta fel. Bármilyen fura és bármennyire iriggyé válik tőle sok ember, na meg irritálja őt Mészáros Lőrinc, attól még minden egyes magyar embernek hasznot hajt létezése. Ez amiatt is van, hogy amióta a NER létezik, minden alvállakozó és minden alkalmazott megkapta a pénzét. Szerintem minden minimális IQ-jú ember ezt megérti. Lehet nem tökéletes a rendszer, de működik, és a lehető legjobb választás ahhoz képest amik voltak.
Arra a felvetésre, hogy felvásárolják a cégeket azt tudom mondani: igen, de méltányos áron. Olyan kezekbe kerülnek ezek a vállalatok amelyek tudják maximalizálni a profitot ezen cégekben. Persze sokan akkor becslik meg a cég értékét amikor már az új tulaj feljebb tlta és a pozitív kilátások is megjelentek. De könyörgöm, mi a fasznak vette volna meg az új tulaj, ha nem tudott volna mellé rakni valamit és semmi terve sem volt? Nem ilyen ostoba az akinek pénze van. Valahogy csak lett.
Ha valaki azt kritizálná, hogy ez az egész NER kevesek játszótere, akkor azt kell mondanom nem igaz. Mindannyian benne vagyunk, csak max nem első körösen. Alapból a pénz eloszlása is exponenciális görbe vagyis keveseknél jobban gyűlik és ez nem politikai kérdés, hanem így működik a kamatos kamat intézménye.