Este megnéztem az első évad első részét. Nekem tetszett, folytatni fogom.
Igaz ennek oka az is lehet, hogy valamennyire hasonlóan estem már fogságba én is, tehát a 8 évnyi fogságát át tudom érezni. Nálam annyi volt, hogy egy pláza mosdójába ragadtam be 6 és fél percre. Tudom, hogy ez nem sok, de akkor ott azt nem tudhattam, hogy meddig leszek fogságban, akár évek is lehettek volna. A harmadik percnél már teljes volt a kilátástalanságom, ötödik percnél meg jött az összeomlás, leültem a földre és feladtam minden reményt, hogy valaha is látom még a szeretteimet. Aztán valami csoda folytán kinyílt az ajtó, és egy hajléktalan jött be. Én megöleltem, és sírva megköszöntem. Aztán hazaérve az asszony még csak nem is köszönt, fel sem tűnt neki, hogy fogságban voltam, de nem is érdekelt, más ember jött ki akkor onnan a mosdóból, egy kőkemény, mindent megélt arc lettem azóta...