Teljesen jól korlátozta a jog az ilyen visszaéléseket. Az elévülés fogalma nem véletlenül volt alapja a nyugati jogrendszereknek. A diáklány esetét az ugyan nem akadályozta volna meg, de ha jól értem ott ki is derült, hogy nem volt semmilyen nemi erőszak. Pár évtizeddel később már nem biztos, hogy bizonyítható lett volna. Ha jól tudom a második világháború után vezették be az elévülés eltörlését bizonyos bűncselekményekre azzal az akkor valóban logikus érveléssel, hogy elévülési időn belül nem volt lehetőség tisztességes eljárása. A hibát pedig ott követték el, hogy nem egy későbbi időpontttól kezdték számolni az elévülés idejét, amikortól már lett volna lehetőség tisztességes jogi eljárásra.
Az elévülés eltörlését később egyre több ügyre kiterjesztették az eredményt pedig ma látjuk. Nagyon is racionális logikán alapult az elévülés, hosszú idő után már nem bizonyítható egyértelműen egy bűncselekmény és itt már a megvádolt ártatlanságának a védelme kellene, hogy erősebb érv legyen. Törvényszerű a visszaélések megjelenése.
"Kétségtelen, hogy biztosan voltak olyan esetek, amikben a megnevezett (jellemzően híres/ismert) emberek valóban zaklattak, bántalmaztak, visszaéltek"
Sajnos úgy tűnik valóban nem elszigetelt jelenségről volt szó. Abban a társadalmi rétegben valóban a státusszimbólum része volt a Rolex és limuzin mellett a titkárnők szondáztatása ha akarják ha nem. Dominique Strauss-Kahn, Epstein, Yves Guillemot stb. hosszú a lista. Yves Guillemot például direkt sztriptíz bárokba szervezte az igazgatói értekezleteket. Aki nem ment el az kirúgta. Lehet, hogy Bill Gates eredendően nem volt ilyen személyiség, de igazodott az "elvárásokhoz".
Melindat, a feleségét valóban régóta megcsalta a felesége tudtával. Ha az Amerikai Egyesült Államok egyik alapkövét adó protestáns etika oldaláról nézzük, már ez sincs rendben.