Azt, hogy te szarul érzed magad mások boldogságától, továbbra sem érzem túl erős érvnek az mellett, hogy akkor ezt ne hagyjuk.
Tehát ha szerintem a te házasságod az enyémet leértékeli, akkor jogosan tiltakozok a tied ellen, te meg füled-farkad behúzva lemondasz róla (mert a te logikád alapján ez van, és ezt várod tőlük)?
Vagy csak egy irányban működik ez a dolog?
"Másfelől senki nem akadályozza, hogy a homokosok együtt éljenek, tehát nem éri őket hátrány, ha nem házasodhatnak egymással. "
Te most egyszerre hozod ezzel a mondattal egy szintre az együttélést a házassággal (hiszen minek nekik házasság, ha együtt is élhetnek, az nem hátrány a házassághoz képest), miközben máshol meg azt magyarázod, hogy a házasság milyen fontos és szent dolog, és mennyivel több, mint az együttélés.
Vannak itt azért ellendmondások az írásodban...