Azért azt ne felejtsük el, hogy ezeket az álomakksikat a mai technológia mellett sem nagyon sikerül egyelőre kifejleszteni. Nemhogy száz évvel ezelőtt.
Míg egy kanna gázolaj a világ legkönnyebben és legszéleskörűbben használható energiahordozója. Nagy az energiasűrűsége, kicsi a térfogata és a súlya, könnyű szállítani. Akár tartályban, akár csővezetéken szállítható. Akár 19. századi technológiával felhasználható világításra, fűtésre. Gyakorlatilag egy darab kanócot kell beledugnod és meggyújtanod és máris nem fagysz meg.
Gépjárművekbe egy ún. tölcsér segítségével percek alatt betölthető a legelhagyatottabb mucsai tanyán is.
Komoly precíziós megmunkálást nem igénylő technológiával készíthető vele üzemelő motor, ami méretben, egységteljesítményben elég jól skálázható. Nem sokkal bonyolultabb egy izzófejes motor (glow engine) megépítése, mint egy gőzgépé. Komoly kompresszió sincs, csak kb. 1:3. Ez pedig kb. bármilyen kőolajszármazékkal üzemeltethető egy kis kompressziós finomhangolás után. Még nyersolajjal is.
Szerintem nem kellett a kőolajnak hátszél. Kvázi a gőzkorszakban rendelkezésre álló technológiával át lehetett rá állni.
A villamosság még most a 21. században is a nagyrészt fosszilis tüzelőanyagokból nyert energia szállítására és elosztására alkalmas. A legfejlettebb akkumulátorok energiasűrűsége még mindig vicc a gázolajéhoz képest. Próbálják ugyan jól marketingelni, és a kisebb távolságú egyéni közlekedésben meg is vetette már a lábát, de a fosszilis tüzelőanyagok teljes kiváltásától még nagyon messze vagyunk (ne csak az autóra gondolj). Az energiaéhségünk csökkentése és az életmódunk megváltoztatása nélkül talán nem is lehetséges oda megérkezni.
A kőolaj pont a praktikussága és sokoldalúsága miatt volt jó biznisz. A széntüzelésű gőzgépekhez képest pedig környezetvédelmi szempontból is hatalmas előrelépés volt.