Szerintem tudok (részben/közelítőleg) válaszolni a "hogyan lehet ez" kérdésedre:
2014-ben, 40-en túl beiratkoztam Egerbe programozó szakra (ez van hozzánk közel, levelezősen ide volt a legkönnyebb eljárni a konzultációkra). Már rég nem progmat mint megtudtam, és rég nem egyetemi képzés, mint kiderült. Van BSc meg MSc belőle, és programtervező informatikus a neve azóta. Azon a címen mindezt, hogy hátha kell egyszer az életben diploma, messze még a nyugdíj, akkor tudjak mutatni valamit (eddig jól elvagyok nélküle). Hogy felvegyenek, az őskövület érettségi bizim mellé elmentem egy emelt infó érettségire (ez is megérne egy posztot... :-), hátha kell a plusz pont. Az első meglepi itt ért, mert a régi érettségim mostani pontértékével és bekerültem volna akár az ELTE-re nappali állami támogatott képzésre is, az emelt új nélkül, olyan alacsonyak voltak a ponthatárok (ez már szégyen szerintem). Konkrétan Egerbe a törvényben meghatározott minimális 280 pont volt a nappalira és a levelezőre is a határ állami támogatáshoz (ennél kevesebbel nem mehet semmilyen felső fokú BSc képzésre senki).
Aztán gyorsan kiderült, hogy az évfolyamból hárman tudunk programozni összesen (valamennyire/bármennyire, mindenki másnak vadi új volt a téma - egy elvileg felső fokú képzésen). Az első gyakorlati órán (ami Egerben C# az ELTE Java-jával szemben) a feladat vázolása után én gyorsan elkészítettem az egyszerű kis progit, hogy ne unatkozzak, Google segítségével (sosem használtam C#-ot), amire a tanár kérdezte, hogy én dolgozok ezzel? Mondom nem, de tudok (szerintem) programozni (azon a szinten legalábbis az igaz volt, ott), a szintaktikát meg a Google megmondja. Hát, nem tudta hová tenni. Meg a többiek sem. Nem érették, hogy valaki vagy így gondolkodik, vagy nem. Az, hogy mi a nyelv, tök lényegtelen az algoritmus szempontjából. A többiek az első 10 gyakorlati óra folyamán készítettél el (és értették meg valamennyire) azt a 20 soros programot...
Én akkor azt mondtam, innen senki sem lesz programozó, erre ezeknek nem áll rá az agyuk. Ez az assembly tárgynál csúcsosodott ki, amit egy olyan gyakorlati (zseniális) mérnök (tiszteletbeli tanár) tartott, aki a kódot olvasva mondta meg, jó-e, nem kellett lefuttatni sem. Rajtam kívül mindenki többször ment neki a vizsgának, pedig nem voltak komoly feladatok (pláne az elégségesért), és nem én vagyok annyira zseniális - ilyen alacson volt a színvonal. De aztán mindenkinek meglett több-kevesebb próbálkozással.
A modernebb technológiákkal foglalkozó órákon meg rendszerint vitáztam a tanárral, hogy ne haragudjon, de 20 éve a szakmában vagyok, és ez nem így van ahogy mondja, és ez meg az alatt nem is azt értik amit mond. De ő csak ragaszkodott hozzá, hogy ő tudja jól, aki világ életében egyetemre járt és aztán csak ott dolgozott különböző tanár szinteken.
Aztán persze a vizsgák is érdekesek voltak, mert volt olyan diák, aki a beugrót sem készítette el (pedig vizsgafeltételként volt megszabva, ott ki kellett volna essen aznapra), és ott helyben egy másik diák segített neki összerakni, meg aztán a többiek "összeadták" a kérdésekre a válaszokat neki, és hármast kapott. A segítő diáknak meg azt mondta, hogy volt hiba az elméleti részben, így négyest kapna, de egyest ír be neki, mert aktívan ebben dolgozóként neki csak ötösre szabad tudnia... Ennyit arról, hogy ki végzi el, ki nem, és milyen tudással.
Arról nem is beszélek, hogy a nappalisok azok minősíthetetlenek voltak a tanárok szerint is. Se egy házi, se egy beadandó, a vizsgákra bejelentkeztek, de el se mentek (volt aki eljött strandcuccban szólni, hogy nem ér rá ma vizsgázni most, nem tud maradni). De aztán később beszélve a szakdolis konzulensemmel elmondta, hogy aki nem hagyta ott magától valamiért, annak mind lett diplomája azóta.
Na ennyi mese után elmondom, hogy tudtommal egyedül nekem nincs még meg a diplomám abból a levelezős csoportból, mert a munka mindig több és előrébb való nekem, minthogy a szakdolgozattal foglalkozzak. Mindenki más már sikeresen végzett, papírja van, és valószínű a szakmában dolgozik valamit, valahol.
Így lehet programozó diplomája bárkinek manapság affinitás és képességek nélkül. Csak türelem kell, és el kell járni. Ismerősökön keresztül vannak ilyen történeteim ELTE-ről is progtech szakról.