Elnézést, ha nagyon kevertem őket; mivel a jar átpasszolása is szóba került (bár már akkor is artifactory linkeket tettünk a release ticketbe) és legutoljára akkor kellett ilyet csinálnom, mikor a sysadmin és a devOps közt még nem volt akkora különbség, és a deployt leginkább a sysadminok csinálták, ezért vettem őket egy kalap alá. Természetesen azóta ez a két ág külön vált, bár nem tudom mennyire vannak sysadminok cloud-natív környezetben, az utóbbi időkben nálunk tribe specific devOps, meg coreDevOps volt.
Persze ahol még van DC, ott a sysadmin és a devOps külön válik; ezért nagyon nehéz a témáról beszélni, és a fentebbi kommentjeim is irgalmatlan általánosítások, mert cége válogatja, hogy hol milyen processzek vannak, milyen a vállalati kultúra, mennyire segítőkészek, vagy épp mennyire fújnak egymásra a kollégák.
Fent csak annyit akartam kifejezni, hogy az éremnek két oldala van, és sokkal jobb kollaboratívan együtt működni, mert az viszi előre a dolgokat, nem a bűnbak keresés ("no-blame culture"). Ehhez persze sok-sok türelem kell, hiszen az IT kiterjedtsége miatt nem mindenki ugyanolyan tudással, háttérrel, érdeklődéssel érkezett az adott pozícióba. Nagyon sok vak folt lehet egyének közt még ugyanazon pozícióban is, nem is beszélve arról, ha több különböző területről érdekezett kollégával kell együtt dolgozni.
Én se tudok mindent (nyilván) és a multidisciplinary teamek is azért lettek úgy kitalálva, ahogy, mert a fejlesztő nem érthet mindenhez olyan mélységben, amennyire az adott terület szakijai értenek hozzá. Egy agile team-ben ezért van a fejlesztőkön felül egy product owner, aki a business kívánalmakkal van tisztában, egy system analyst, hogy tudjon adatot szolgáltatni, vagy el tudja magyarázni a fejlesztőnek, hogy egy egy business process hogy is működik, egy tesztelő, hogy feltegye azokat a kellemetlen kérdéseket, egy devOps ember, hogy segítsen, amikor a dev teamnek elfogy a tudása; és ez még csak egy átlagos backend team. Ha frontend is szóba kerül, akkor kell egy designer, meg egy conversion analyst, meg még ki tudja hány fajta ember. Persze ezek egy része lehet több csapat közt elosztva, de a lényeg, hogy a devnek van kihez fordulnia, ha valami nem tiszta neki.
Az fejlesztők ezen szakemberekre támaszkodnak és emiatt a kommunikáció a különböző szakterületek közt nagyon fontos. Fent nyilván elég sarkos véleményt írtam a devOps(/sysOps) egészéről, de azt is látni kell, hogy ez mindkét irányba működik: a fejlesztő se szabad, hogy arrogáns legyen a szakikkal szemben, és ez fordítva is elvárható.
Nagyon sok empátia, türelem és segítőkészség kell ahhoz, hogy a modern IT rendesen tudjon működni. Rég elmúltak már azok az idők, mikor a magányos programozó/sysadmin/bárki leült egy sötét sarokba és átkódolta az egész napot anélkül, hogy bárkihez is szólt volna.
A mai IT (az elégséges technológiai tudáson kívül) legfőképpen kommunikációból áll. Beszélni kell ezzel, beszélni kell azzal, meg kell érteni, hogy mi a hasfájása; ha szorít a határidő és ideges, ha nincs elég tapasztalata a területben és 3x el kell neki magyarázni ugyanazt (lehetőleg minden alkalommal kicsit másképpen, hátha úgy megérti), stb.
Én nem vagyok sysadmin vagy devOps ellenes; találkoztam épp elég segítőkész kollégával, hogy tudjam, hogy ők is tudnak normálisak lenni. De valahogy még mindig kívülállók akár szervezeti felépítés, akár önmeghatározás miatt. Ha ilyen problémák vannak egy cégben, lehet érdemes lenne elmenni egyet sörözni (vagy fagyizni, ha a kollégák ilyen-olyan okokból nem isznak/ihatnak alkoholt*), ahol át lehet ezeket a dolgokat beszélni.
Szerintem senki se akar ellenségeskedni a munkahelyen, a probléma valószínüleg a kommunikációval van bármelyik oldalról.
*: egyik munkahelyemen (UK) felmondás után ugye jön a szokásos búcsúztató pub-sörözés. Mivel elég sok muszlim kollégám volt akikel együtt dolgoztam és kedveltem, ezért úgy küldtem ki az invite-ot, hogy itt és itt lesz sörözés; aki valamilyen oknál fogva nem szeretne ezen az eseményen részt venni, de szívesen elbúcsúzna, azzal délben elmegyünk a legközelebbi cukiba fagyizni egyet. Az érintett kollégák eléggé meghatódtak, mondták, hogy én voltam az első és egyetlen eddig, aki gondolt rájuk. Remélem azóta ez bevett szokás lett arrafele.