Félreértetted a videót és a szándékomat is.
A videónak az volt a kiindulása, hogy meg akarta mutatni, egy mintavételes elektromos zongora nem lesz azonos az alap zongorával (ahogy Te is írod). A Williams jelen esetben egy konkrét példa, mely azt hirdette magáról, hogy lényegében 250 USD-ért olyan hangot produkál, mint az akusztikus alapja, mely 250e-be kerül (James mindenféle jelek alapján arra jutott, hogy ez egy Fazioli). Kerített egy olyan zongorát és összehasonlította, hogy mennyire igaz a gyártó kijelentése és az eredeti feltevés/felvetés. Nyilván arra jutott, hogy más a kettő.
Van egy másik hasonló is: Kawai MP-11SE vs. Concert Grand, itt egy Steinway-hez hasonlítja a Kawait. Nem szapulásról szól, mindössze szemléltetésről (amit Te is írsz: más). Ajánlom nézd meg a srácnak több videóját, szerintem érdekes. Nekem laikusként úgy tűnik, hogy két lábbal a földön jár, reális elvárásokkal, abban is megtalálja az értékelhetőt, ami kevésbé jó. Én maximálisan pozitív/konstruktív hozzáállást látok a srácban. Nem állítom, hogy minden állítását értek, béna felszerelésemmel mindent kihallok, de még laikusként is érdekes - vagy csak laikusként érdekes? :-).
Ami az én szándékomat illeti: szerintem olyan kört futsz, amit már sokan lefutottak, nagy gyártók rengeteg időt belefektettek és nem érték (még?) el a "nagy célt". Ahogy Zeller is írta. Azaz ha ki is hozol valamilyen elfogadható eredményt, kérdés, hogy mennyire értél célba, mert a "jó" teljesen egyén függő. Persze az is egy cél, hogy magadnak alkoss megfelelőt, de a leírásaid alapján én ennél univerzálisabb célt érzek. Ne érts félre, nem támadni szeretnélek, sőt, nekem szimpatikus, mennyire belevetetted magadat, de lehet, hogy éppen nem látod egy fától, mekkora erdőbe keveredtél, esetleg célszerű újratervezni. Ezenkívül a gyártók sem hiába nem komponensenként árulják az elektromos portékájukat, aminek egyszerű üzleti oka is lehet ("Pedig hát sztem pc-s zongi a jövő.").
Azt nem tudom megítélni, hogy milyen messze vagyunk a mintavételes elektromos zongora tökéletességétől. Valamikor biztos sikerül megvalósítani, az eléggé fel fogja borítani a piacot és a szemléletet (hiszen elég lesz egyetlen jó alap zongorát készíteni, legfeljebb elit helyekre kerül majd igazi, emellett bárhol lehet azonosan gyakorolni). Talán emiatt is vette meg a Yamaha a Bösendorfert: lesz megfelelő alapjuk.
Számomra az is érdekes volt a témában (vállalom: újszülöttnek minden vicc új), hogy 88+ billentyűs zongoránál a további billentyűk nem is feltétlenül azért kellenek, hogy használják őket, hanem a szokásosan utolsó billentyűk hangzását javítsák. Ez is mutatja a hangokkal szembeni elvárások komplexitását: konkrétan az elvárást is nehéz meghatározni, hiszen 88 billentyű esetén nehéz mintavételezni, milyen lenne 88+ esetén.